Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VII. Városkultúra
Az emelkedés egyaránt kiterjed a közép- és felsőoktatásra, a sajtóra, az irodalmi és művészeti életre, de helyet kér benne a film, a mozi, a rádió és televízió is. Középiskola ma már minden városban van. Csupán az ellátottság mértékében és minőségében mutatkoznak aránytalanságok. Amíg egyes városokban viszonylag sok a középiskola, addig másokban a vidékről bejáró tanulók elhelyezése nehézségekbe ütközik. A középiskolásoknak csak kb. 45%-a lakott az iskola székhelyén. A többiek vagy diákotthonban nyertek elhelyezést, vagy bejáró tanulók voltak. A középiskolások százalékos létszámát tekintve Esztergom, Nagykanizsa, Baja, Pápa és Vác állnak az első helyen. Budapest mellett a szakmunkásképzés közel negyedrészben a megyeszékhelyeken folyik. A tanulók 10%-a diákotthonokban lakik. Sok közöttük a naponként bejáró is. Székesfehérvár, Szombathely, Szolnok, Kecskemét és Nyíregyháza szakmunkásképző intézményeiben tanultak a legtöbben. A megyei városok közül Debrecen és Pécs régi felsőoktatási központok. Szegednek is több évtizedes múltja van. Debrecen Tudományegyetemmel, Orvosi Egyetemmel és Mezőgazdasági Akadémiával rendelkezik. Pécsett és Szegeden Tudományegyetem, Orvosi Egyetem, Tanár- és Tanítóképző Főiskola van. Miskolc a felszabadulás után kapott egyetemet. A megyeszékhelyek egy része: Eger, Szombathely, Székesfehérvár, Veszprém nagymúltú iskolavárosok. Békéscsaba, Salgótarján, Szolnok és Zalaegerszeg kivételével minden megyés székhely rendelkezik felsőoktatási intézménynyel. Egerben Tanárképző Főiskola működik. Sopronban az Erdőmérnöki és Faipari Egyetemen kívül Felsőfokú Óvónőképző Intézet is. Felsőfokú tanító- és óvónőképző intézet a megye- 196 székhelyeken kívül olyan városokban is van, mint Szarvas, amely Gödöllővel együtt a legújabban kapott városi rangot. Az utóbbi helyen egyetem is van. A nappali tagozatos hallgatók 10%-a helybenlakó. Több mint 70%-a diákotthonban nyert elhelyezést. Egerben Tanárképző Főiskola, Sopronban Erdőmérnöki Egyetem, Keszthelyen és Magyaróvárott Mezőgazdasági Akadémia illetve egyetem van. Az 1960-ban megvizsgált vidéki városok közül 17 városban adnak ki napilapot. A vidéki napilapok közül legtöbb példányszámban a pécsi Dunántúli Napló, agyőri Kis Alföld és a miskolci Eszakmagyarország jelenik meg. A Szegeden kiadott két napilap — Csongrád megyei Hírlap és Délmagyarország — együttes példányszáma az összes városokat megelőzi. A szellemi szükséglet emelkedését jelenti a könyvvásárlás növekvő tendenciája és a könyvtárhasználat arányszámának emelkedése. A statisztika szerint a közművelődési könyvtárakból a vidéki városok lakossága együttesen több könyvet kölcsönöz mint a budapestiek. A 100 lakosra jutó kölcsönzés tekintetében a megyei jogú és kisebb vidéki városok között nincs jelentős eltérés. A községi lakosság azonban jóval kisebb mértékben vette igénybe a könyvtárak szolgáltatásait. A könyvkultúra ápolásában Szeged, Veszprém és Szekszárd állanak első helyen. Az ország öt városában (Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Győr, Szolnok) működik rádióadó állomás. A vidéki adók napi 1—1 órában sugároznak önálló műsort, Pécs kivételével, amely 3 órában sugároz. A rádió előfizetők 26%-a jut a vidéki városokra. A kultúrigények emelkedését jelenti a televízió terjedése is. Az előfizetők száma az 1958. évi 16 ezerrel szemben 1963-ban 470 ezerre, 1964 végére pedig 675 ezerre emelkedett. 1963-ban az országban 31 színház működött. Ebből 11a vidéki városokban. A négy megyei
