Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VII. Városkultúra
vész, árvíz, járványok, háborús megpróbáltatások, a lakosság megélhetési forrásainak csökkenése. A városkultúra fejlesztésének és tudatosításának állandó forrása az a légkör, amelyet a szellemi hagyományok megteremtésében és ápolásában nemzedékról-nemzedékre a hely lelki dinamikája, a személyiségek és testületek kialakítottak. Személyi, tárgyi és történelmi adottságoknál fogva városainknak nem azonos a kultúraképzo és kultúrabefogadó képessége. A város területi és gazdasági keretei nem kizárólagos fokmérői a szellemi színvonalnak. Hozzátartozik még valami, a hely egyéni arcából, talajából, levegőjéből és hagyományaiból. Ezért van az, hogy egyes városokban minden időben eltek szellemi légkört alakító és kultúrát teremtő kiváló egyéniségek, másokban pedig csak nagy kerülőkkel, megszakításokkal és szűk csatornákon át érkezett meg a kultúra. Az előbbiekben mély gyökeret eresztett és folyamatos volt a szellemi élet, az utóbbiakban csak elkésetten, erőltetve, bizonyos jubileumi alkalmaktól ösztökélve jöttek letre kulturális megmozdulások és azoknak sem volt mindig folytatása. A városkultúra forrásainak hordozója maga a város. Annak településformája, épületei, utcái, terei, múzeuma, temetője; a területét átszelő folyó, írásos és tárgyi emlékei, sajtója, egyesületei intézményei, egészségügyi berendezései, a nép száján élő rigmusok, népszokások, a közös múlt emlékei, a nemzedékról-nemzedékre szálló nagy kérdések. A tárgyi emlékek feltalálhatok a belterületen, az utcákon, tereken, a köveken, az épületeken. Az írásos emlékek: a városházán, az egyhazakban, az intézmények és hivatalok irattáraiban és a levéltárban. A várostörténet írott forrásai: az oklevelek, szerződések, számadások, népösszeírások, adólajstromok, céhszabályzatok, periratok, tanácsülési és hiteleshelyi jegyzőkönyvek, anyakönyvi feljegyzések, írásos megemlékezések, a telekkönyv és a plébániák által vezetett történeti feljegyzés, a história domus, a rendőrkapitányság iratai és a városi sajtó. Városkultúránk kialakulásáról a városmonográfiákból tájékozódhatunk. Szerzőiket a hely tradíciói, patinája és levegője fűtik. Lelkes megemlékezéseket olvashatunk bennük városuk nagy fiairól, azoknak kimagasló politikai, társadalmi, gazdasági, írói, művészi tevékenységéről. írásaikban azonban néha túlteng a lokálpatriotizmus fűtötte személyi kultusz. Hiányzik belőlük a társadalmi aláépítés és a városi kultúra sajátosságainak meglátása. Itt jegyezzük meg, hogy a Trianon előtt Magyarországhoz tartozó városok kultúráját az első világháború végé'g, mégpedig az általános városfejlődéssel való vonatkozásukban tárgyaltuk. A városok többnyelvű kultúra színhelyei voltak. Vonatkozik ez a mai Magyarország egyes városaira (pl. Sopron, Győr, Pest, Pécs stb.) történetük különböző periódusaiban. De vonatkozik azokra a városokra is, amelyek a történeti Magyarország területén feküdtek, de ma nem tartoznak Magyarországhoz. E városoknak (Kassa, Temesvár, Arad, Kolozsvár) a magyar kultúra fejlesztésében kifejtett tevékenységük mellett a nem magyar nyelvű művelődésben betöltött szerepükre is utalni kell. A történeti Magyarország városkultúrájának ismertetése a szlovák, román vonatkozások említése nélkül csonka és egyoldalú volna. Városkultúránk fejlődésének történetében külön hely illeti meg a felszabadulás utáni korszakot. Valló István ..A városok kulturális szerepe és tevékenysége" c. beszámolójának adatai (Vidéki városaink, Bp. 1961. 161...163 o.). továbbá a „Magyar városok” c. kiadvány (Bp. 1966.) a hivatalos statisztika tükrében tanúsítják, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt városaink szellemi apparátusa ugrásszerűen emelkedett. 1 95 13
