Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VII. Városkultúra

186

való ismeretünknek e sajtótermékek városonként való tanulmányozása.

A helyi talajból sarjadt, vagy abból merítő költők, írók és művészek hívták életre a vidéki irodalmi társaságokat, amelyek a helyi kulturális hagyományokat ápolták és újakat teremtettek. Szóhoz juttatták a helyi tehetségeket. Vidéki irodalmi társulatainknak első megmozdulása II. József németesítő törekvéseinek visszhangjaként a XVIII. század nyolcvanas éveire esik. Ekkor kezdi meg működését a Kassai Magyar Társaság (1787), a Komáromi Tudós Társaság (1789), a Soproni Magyar Társaság (1792). Második erőteljesebb lendületük a millenáris évfordulót megelőző és követő években jelentkezik. Figyelemreméltó megmozdulás a szegedi Dugonics-kör (1873), az 1892-ben megalakult Dugonics Társaság elődje; a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság (1876); az aradi Kölcsey Egyesület (1880); a debreceni Csokonai kör (1888); a kecskeméti Katona József kör (1891); továbbá a nagyváradi Szigligeti Társaság és a Kemény Zsigmond Társaságból 1880-ban Kolozsvár székhellyel megalakult Erdélyi Irodalmi Társaság. Ezek az irodalmi társaságok maradandó munkát végeztek városuk irodalmi életének fellendítésében.

A városkultúra további kibontakozása során számos más városban alakultak irodalmi társaságok, mint pl. Kassán a Kazinczy Társaság, Nagykőrösön az Arany János, Egerben a Gárdonyi Géza, Pécsett a Janus Pannonius, Makón a József Attila Irodalmi Egyesület. Egyes városokban a pezsgő szellemi élet újabb irodalmi társaságokat is hívott életre, pl. Szegeden a Juhász Gyula Társaságot és a Kálmány Lajos Kört.

Részt kértek a városkultúra munkájában a különböző olvasókörök, és a Széchenyi István kezdeményezésére alakult Kaszinók is, amelyek kezdetben nagy alapítójuk programjának megvalósítására törekedtek. Szépirodalmi és ismeretterjesztő előadásokat tartottak, könyvtárakat szerveztek, hangversenyeket rendeztek, és nem egy jelentős szellemi megmozdulást kezdeményeztek. így pl. a soproni kaszinóban tartotta a gyermek Liszt Ferenc első hangversenyét. A gyöngyösi kaszinó a Mátravidék egyik kultúrközpontjaként működött. Lámpásbálokat rendezett az utcai világítás bevezetése érdekében. Csak később tértek el a városok úri kaszinói nemes célkitűzésüktől és lettek az úri közönség költséges és üres szórakozóhelyei.

Városainkban az Úri Kaszinón kívül Polgári Kör, Polgári Kaszinó, Ipartestületi Olvasókör, Kereskedőegyesület stb. is működött. A gazdalakosság gazdasági egyesületeinek székházaiban és olvasóköreiben pipaszó mellett tárgyalta meg vasárnaponként a gazdakérdéseket. Az ipari munkásság, ahol azt külső beavatkozás meg nem akadályozta, szakszervezeti helyiségeiben kapott indításokat az önművelésre. Érdemes kulturális tevékenységet folytattak a nagyobb városokban működő szabadkőműves páholyok. A polgári körök a múlt század utolsó évtizedei óta az összetartozás érzését dalárdák szervezésével és műkedvelő előadások tartásával is ápolták. A legszegényebb réteg, a kétkezi munkásság azonban a felszabadulás előtt a közösség kulturális segítségében nem részesült.

Városaink zenei élete kezdetben egyházi színezetű. Az Esztergomban, Nagyváradon, Veszprémben, Csanádon és más egyházi központokban működő székesegyházi, káptalani és kolostori tanintézetek az egyháztudományok egyéb tárgyai mellett már az Árpád-korban megkezdték a liturgikus ének tanítását is. Az egyház az orgona kivételével a többi hangszereket a világi mulatság profán eszközének tekintette. Csak Mátyás humanista kultúrája kezdi az egyházi zenét kissé háttérbe szorítani. A XVI—XVII. században városainkban hazai és külföldi származású világi zenészek és énekesek működ-