Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VI. Városaink elnevezése, utca- és dűlőnevei

174

nos, Csizmadia, Magyarszabó, Mézeskalácsos, Cserepes, Bádogos, Késes, Üveges, Pék, Pereces, Pacalos, Sörfőző, Ács, Bognár, Kőműves, Hajcsár, Kocsmáros, Csiszár, Kertész, Kapás, Pásztor, Bába utca stb. Egyes városokban (Pest, Szeged, Debrecen) a több iparos által lakott utcát Mester vagy Műves utcának, a kereskedők által lakott utcát Boltos utcának nevezték. A Mester utca elnevezés személynévi kapcsolatban is előfordul. így pl. a debreceni Mester utca földesurának Dózsa mesternek nevét őrzi, akárcsak a Péterfia Jakab utca.

Az ilyen utcanevek, mint Pap u., Prédikátor u., Bíró u., Harangozó u., Nemes u., Úri u., Urak utcája, Polgár utca stb., az osztályviszonyokba adnak betekintést.

A török kiűzése után kibontakozó városfejlődés során gyakran egyes középületek szolgálnak utca elnevezésül. Egymás után kapnak nevet az utcák az egyházi-, tanügyi-, egészségügyi-, katonai-, ipari-, kereskedelmi- és más intézményekről. Ilyen eredetű utcanevek: az Érsek, Püspök, Papnövelde, Káptalan, Apáca, Egyetem, Akadémia, Főiskola, Gimnázium, Kollégium, Reáltanoda, Kisiskola, Óvoda, Dedó utca, továbbá: a Kórház, Istápoly, Ápolda, Fürdő, Fürdőház, Szegényház, Árvaház utca. Állandó jellegű utcanevet adnak a kaszárnyák, a megyeháza, városháza és a fontosabb hivatalok székházai. Utcát neveznek el a vendéglőkről, gyárakról, a postáról, az állomásról, a vasútról, a lóvonatról, majd később a kaszinóról, színházról és a múzeumról. A gazdasági fejlődést jelzik: a Malom, Harmincad, Dézsmaház, Sóház utca is. A Malom utcának számos változata van: Vízi-, Paprika-, Olaj-, Fűrész-, Szél-, Gőz-, Szárazmalom utca. Debrecenben van Egymalom, Kétmalom, Ötmalom utca.

Általános utcanévadója a városnak a kálvária és a temető, utóbbi gyakran a nemzetiségi és felekezeti jelleg feltüntetésével (Régi-, Új-, Török-, Rác-temető utca). Néha a Temető utca helyett valami más jellemző nevet használnak, mint pl. Gyász u., Csend u. (Baja). Tordán a temetőhöz vezető sikátort Testhordó utcának nevezték. Utcanévül szolgáltak a város közelében levő faiskola, az ipari növényeket termelő kertek, Epreskert, Komlóskert, Dohánykert utca.

Jellegzetes utcaelnevezési formája a kapitalizálódó városnak az üzletek és vendéglők cégtáblájáról való elnevezés. Ilyen eredetű utcanevek: Galamb, Hattyú, Alma, Csillag, Borz, Nyúl Kalap, Kígyó, Feketesas utca stb., amelyek számos esetben a német elnevezés szószerinti fordításai.

A fentiekhez hasonló szempontok érvényesülnek a terek elnevezésében is. Egyes helyeken (pl. Miskolc) a tér folytatását vagy a vásárok helyét Piac utcának nevezték. A város további bontakozása során egymásután jelennek meg az új piacok nevei, mint pl. Marhavásártér, Gabonapiac, Fapiac, Sópiac, Halpiac, Búzapiac, Széna tér, Cserép tér. Zöldség tér, Kenyér, Sajt, Paprika, Hagyma, Tyúk, Szalma, Deszkapiac stb. A vásártérül nem szolgáló helyek, díszterek elnevezésében monumentális épületek, szobrok, fontosabb események, kiemelkedő személyek szerepelnek névadóként: Pl. Várpiac, Templomtér, Országháztér, Szabadságtér, Vörösmarty tér stb.

Egyes városokban (pl. Makón, Szeged-Somogyi-telepen) az új utcák nem kaptak mindjárt nevet, hanem csak sorszámot. Előfordult, hogy a városrészeket és utcákat fertálymesterekrői, utcakapitányokról vagy tizedesekről nevezték el.

Az alföldi cívis városoknak a határ felé vezető, piacnyi széles utcái (Tehénjárás, Csordajárás, Marhacsapás, Szérűskert u., Legelő u., Mező u., Csordás u.,Juhgát u., Baromállás, Borjúcsorda-köz stb.) elnevezésében a mezőgazdasági jelleg jut kifejezésre. Erre emlékeztetnek a kér-