Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VI. Városaink elnevezése, utca- és dűlőnevei
kanizsának a Soproni, Csongrádnak a Szentesi, Makónak a Szegedi, Nyíregyházának a Kállai, Szombathelynek a Körmendi, Keszthelynek a Hévízi, Böszörménynek a Nánási utcája, és folytathatnánk a felsorolást a jelenre és múltra vonatkozólag Magyarország minden városára kiterjedően. Számos városban (Sopron, Győr, Veszprém, Székesfehérvár, Esztergom, Szeged, Buda stb.) elég gyakori a szentekről vett utcaelnevezés, ami a város vagy a templom védőszentjéről, néha a házak falán levő képről vagy szoborról származik. Ilyen utcanevek: Szentmiklós, Szentgyörgy, Szentpéter, Szentlászló, Szentlőrinc, Szentanna, Szentlénárd, Szentmárton, Mindszent, Boldogasszony, Szentháromság utca stb. A magyarság és másnyelvű népek együttélésének emlékei azok az utcanevek, amelyek azoknak a városokban való megjelenéséről tudósítanak. Ilyen utcanevek: Magyar, Székely, Német, Szász, Sváb, Tót, Vallon, Olasz, Francia, Görög, Szerb, Horvát, Rác, Orosz, Lengyel, Zsidó, Román, Bolgár, Besenyő és Cigány utca. A Magyar utca elnevezés a nem magyar vagy vegyes anyanyelvű városokban fordul elő. Viszont a másnyelvű népekről vett utcanevek a magyartöbbségű helyeken voltak használatosak. Székely utca az erdélyi szász városokban fordul elő. A Német utca számos városunkban a német telepes lakosság beköltözését jelöli. Budán (1440), Pécsett (1444), Miskolcon (1634) van említés róla. Találunk Német utcát Esztergomban, Debrecenben, Egerben, Nagykanizsán, Marosvásárhelyen stb. Vácon és Aradon a XVII. században volt Németváros. Gyulafehérváron (1599) Szász utcáról, Nagyszőlősön (1512) Szász-végről van említés. Budán az 1596-i összeírás említi a Svábutcát. Tót utcák a szlovák település irányában fekvő helyeken vannak: így pl. Érsekújváron, Miskolcon, Vácon, Pásztón, Tatán stb. A Görög utcák a török hódoltság alatt és a török kiűzése után beköltöző görög kereskedőkről adnak hírt. Ilyeneket látunk pl. Vácon, Kolozsváron, Hatvanban, Egerben, Szombathelyen, Szentendrén stb. Pozsonyban a Vallon utca a vallon telepesek nevét őrzi. Olasz utca (vicus Latinorum — Italicorum) említtettik Esztergomban (XIII. sz. vége), Székesfehérvár (1484), Egerben (1495). Budán az Úri utcát a IV. században Olasz utcának nevezték. A délszláv lakosság beköltözésére mutat több városban (Vácon, Budán, Pécsett, Szigetváron, Egerben) a Rácváros, Rác utca és Szerb utca elnevezés. A Zsidó utca elnevezést már a XIV. századtól kezdve több városban (pl. Sopronban, Budán) megtaláljuk. A török hódoltság alatt és után egyre több városban megjelenik ez az utcanév: Székesfehérvár, Vác, Makó stb. A Cigány utca, Cigányváros, Cigánysor, egyes helyeken Zenész utca (Torda) vagy Hangász utca (Szeged) a város szélén vagy arra kijelölt területen lakó cigányság települési helye volt. A török hódoltságra emlékeztető utcanevek: a Török utca, Törökdomb u., Janicsár u., Törökköz, Basahalom, Basahíd utca, Szolimán, Hóbiártbasa utca (Buda, Pécs, Szigetvár, Eger, Temesvár, Szeged, Vác, Szolnok, Hatvan, Hajdúszoboszló stb.). A termelőerők fejlődésének kísérői a különböző mesterségekről és iparágakról vett utcanevek. A városban meghonosodott mesterségek utcanevet kaptak megjelenésük sorrendjében. Azok nagyrésze ma is az illető utca vagy városrész elnevezését adja. A legjellegzetesebb ilyen utcanevek: Mészáros, Kovács, Halász, Zyemlyesütő (Székesfehérvár), Kalácssütő) Buda), Sóhordó (Szeged), Szénégető (Beregszász), Tímár, Varga, Csapó, Pintér, Gelencsér, Nyíró és Festő utca. Majd megjelenik az Ötvös, Patikás, Sarkantyús, Harangöntő, Kővágó, Kötélverő, Cukrász, Gombkötő, Lakatgyártó, Szekeres, Kalapos, Kéményseprő, Deszkás, Olajütő, Szappa- 173
