Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
az esküdtbírákra és utcakapitányokra. Szentesen 1824-ben, Cegléden 1841-ben mondták ki az utcák szabályozását. Kolozsváron az utcák részleges rendezését az 1828. évi tűzvész után kezdték meg. Az általános utcarendezésre csak az 1850. évi tűzvész után került sor. Az első világháború előtt tudatos városfejlesztés vagy tervszerű városrendezés a főváros kivételével nem volt. Ami itt-ott történt, azt csak a kényszerítő szükség idézte elő, mint pl. az 1879-i szegedi árvíz, az 1917-i gyöngyösi tűzvész, vagy az 1911. évi kecskeméti földrengés. A városkép ügye nem tartozott sem a szakemberek, sem a közvélemény érdeklődési körébe. Az építészet magasabb igényei, a komplex városrendezés, a régi középkori vagy barokk épületek fenntartása vagy korszerűsítése figyelmen kívül maradt. Csak a fővárosban volt a 15 évi házadómentességi rendelet következtében nagyobb szabású építkezés. Erre az időre esik az Új Lipótváros, Új Ferencváros és a Víziváros beépítése. A két világháború közt, bár a magas kamatláb súlyos terhet jelentett, a népszövetségi úgynevezett Speyer-kölcsön helyes felhasználása lehetővé tett bizonyos hasznos építészeti beruházásokat. Többek között a közművesítés megkezdését. így például Nagykanizsa és Pápa csatornaépítésre és vízművek fejlesztésére fordították a kölcsön túlnyomó részét, Sopron pedig víz- és villanyvezetékét fejlesztette. Nagyjelentőségű a városépítés szempontjából az 1937. évi VI. te., amely elrendelte az általános és részletes városrendezési tervek készítését. Fontos rendelkezése, hogy a város beépítésre kijelölt területein a telkek felosztásához az építésügyi hatóság engedélye szükséges. A törvény messzemenően figyelembe veszi a városkép érdekeit is. A hozzáfűződő rendelet megjelöli a városrendezés elveit, a település irányát, a mezőgazdasági és ipari termelés, va-81. Szeged az 1879-i árvíz előtt 82. Szeged árvíz utáni szabályozási terve (Lechner Lajos)
