Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
lamint a közlekedés szükségleteit, a közegészségügy és közbiztonság követelményeit, a történelmi és műemlékek védelmét. E törvénnyel a városrendezés ügye csak elméletileg lépett előre, gyakorlati következményei elmaradtak. Ennek okai között nemcsak a második világháború szerepel, hanem az is, hogy a kapitalista társadalomban a tervszerűség az erők összefogása nem tud érvényesülni. A városrendezési terv végrehajtásának nagy akadálya volt, hogy a rendezés vonalában álló ingatlan tulajdonosa megtagadhatta telkének átadását vagy lehetetlenül magas árat követelt érte. Készültek az 1937-es törvény szellemében sajnos meg nem valósított — figyelemre méltó — városfejlesztési tervek, amelyek arra vallanak, hogy szerzőik tisztában voltak a tennivalókkal. A Speyer-kölcsön nyújtotta lehetőségek közművek létesítésére, bővítésére, város-83. Gyöngyös szabályozási terve 1 64 (Vargha Lászlótól) szabályozási tervek készítésére adtak ösztönzést egyes városoknak. Több értékes várostervet készített Vargha László: Gyöngyös (1917), Salgótarján (1920), Nagykanizsa (1926), Székesfehérvár (1928), Eger (1930), Ugyancsak ő készítette el Wälder Gyulával együtt Szombathely tervét 1920-ban. Említést érdemelnek még Szesztay László Esztergom (1927), Budafok (1930) (Weichinger Károllyal együtt). Borsos József Debrecen (1930), Borbíró Virgil és Granasztói Pál 1943-ban elkészítették Vác általános városrendezési tervét. Pálffy—Budinszky Endre 1942-ből való Szeged városfejlesztési terve más város számára is sok figyelemre méltó megfigyelést tartalmaz. E városfejlesztési tervek központjában a szép városkülső megvalósítása áll. Ez több elemből adódó összhatás eredménye, éspedig épületek, kerítések, szobrok, utcai műtárgyak, növényzet, üzletportálok, szintviszonyok. A szép városkép érdekében szükségesnek tartják a meglevő építmények kirívó hibáinak kiküszöbölését, a homlokzatoknak önmérséklettel való kialakítását, az oromfalaknak manzárdtetőknek, tornyocskáknak mellőzését. Kívánatos, hogy az épület magasságban, tömegben és hangulatban illeszkedjen a környezethez, elsősorban a szomszédos épületekhez. Ezt szolgálja az azonos főpárkánymagasság, tetőkihajlás és tetőgerinc-magasság betartása. Az épület szomszéd felé néző tűzfalát és határfalát homlokzatszerűen kell kialakítani. Takaratlan tűzfalak létesítését még ideiglenesen sem kellene megengedni. A környezetbe bele nem illő homlokzatokat át kell alakítani, és el kell távolítani a szecessziós kornak bántó díszítéseit: az attikákat, tornyokat, kupolákat és a cikornyás malterdekorációkat. A történelmi környezetbe való építés különös gonddal történjék. A falusias környezetben épülő lakóházak és középületek illeszkedjenek a falusias hangulathoz. Gondosan kell őrködni a külvárosok városképvé-