Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
Sok város felveszi a polgárság sorába a protestánsokat és görögkeletieket is. Számos város nem tartja be vagy hanyagul teljesíti a felterjesztési rendeletet. Egyes városokban különbség bolt a polgárjog tartalmában. Teljes jogú polgárok csak a város falain belül lakók lehettek. Az előkelő polgárt (Ringbürger, Waldbürger) megkülönböztették az ipari vagy mezőgazdasági foglalkozást űző egyszerű polgártól. Szokában volt egyes helyeken (Nagykőrös, Kecskemét) a polgári hivatalos öltözet (uniformis) viselése. A polgárjog elvesztése önkéntes kilépés vagy megfosztás miatt történt, amit hűtlenség, felségsértés vagy súlyos bűntett idézhetett elő. A polgárságból való kilépést, miként a felvételt, szintén bizonyos formaságok előzték meg. Sokszor büntetésből kellett elhagyni a várost, vagypedig valamely kötelezettség elmulasztása miatt. Előfordult, hogy a szabályellenes felvétel vonta maga után a polgárjog elvesztését. A polgárjog sok kedvezményt jelentett birtokosának. Legfontosabbak az aktív és passzív szavazati jog. A polgárnak saját városában különleges előjogai vannak kereskedelmi és ipari kedvezmények gyakorlásával. Vámmentesség, harmincad-, esetleg helypénzmentesség. Ingatlanszerzés, iparűzési jog a város területén és a céhbe való felvétel. Bormérési jog a város területén. Elővásárlási jog vásárok alkalmával az idegenekkel szemben. Városi polgárt komoly ok nélkül letartóztatni nem lehetett. A polgár bíróság előtt csak idézésre tartozik megjelenni. A XVIII. században a botbüntetést egyes helyeken a polgárokkal szemben nem alkalmazhatják. Egyházi kiváltság a szabad plébánosválasztás. Az 1649. évi XV. te. lehetővé tette a polgárok számára a városi hatóság ajánlatára a nemesség megszerzését. Ezzel a joggal éltek is egyes városok tehetősebb polgárai. A nemesség megszerzése számukra csak pénzkérdés volt. A polgárjog tartalma a későbbi idők folyamán nem gyarapodott. A XVIII. század végén a városi nemes és polgár közti különbség mindinkább kezd megszűnni. A fejlődő gazdasági élet folytán a társadalmi különbséget nem a rendi, hanem a vagyoni helyzet szüli. A patrícius osztály, a polgárság felső rétege, a főbb hivatalt viselőkből áll. A második csoportba a jobbmódú iparosok és kereskedők tartoznak, a harmadikba a szegényebb osztály tagjai. A XIX. században már a polgárjog nem kizárólagos feltétele a városban való érvényesülésnek, ami a polgárság számának csökkenését vonja maga után. Pl. Szeged 50 000 lakosa közül ekkor már csak 1500-nak van polgárjoga. 4. A VÁROSI JOGSZOLGÁLTATÁS A városjognak egyik fontos része volt a bíráskodás. A városi bíróságnak joga van minden olyan ügyben eljárást indítani, ami a város területén vagy a város joghatóságába tartozó közeli falvakban (jobbágyközségeiben) történt. Kezdeti fokon a bíró ítélkezési jogkörét korlátok zárták körül. Csak a városi polgárok ügyeiben ítélkezhetett. A városban lakó nemesség a király joghatósága alá tartozott. A városi bíróság fellebbezési fóruma a király. A leányváros polgárai a maguk bíróságától az anyaváros bíróságához fellebbezhettek. A tárnokmesternek, amíg az ország pénzügyeit is intézte, az udvarbíró segédkezett a városi peres ügyek intézésében. 1340-től kezdve, amikor a pénzügyek élére a kincstárnok került, az igazságszolgáltatást a tárnokmester végzi. A tárnokmesteri szék csak a XV. század második felében válik ki a királyi kúriából és önállósul, mint az ún. tárnoki városok rendes fellebbviteli
