Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
ga, kapuőr, híd mester, hegymester, a városi mérleg kezelője, 1 ...2 sekrestyés stb. A városok első tisztviselője a bíró (judex primarius), akinek tisztsége a várossá növekedéssel együtt alakult ki. Erre mutatnak a bírói tisztség megjelölésére használt kifejezések: villicus, maiorvillae, judex, praepositus, podesta, consul, richter, geréb, kenéz, scultetus, censor, defensor stb. A bíró hatáskörébe tartozott a közigazgatás és bíráskodás. O ügyelt fel a többi tisztviselőre és képviselte a polgárságot. Hivatali ideje rendszerint 1 esztendő, de az érdemes bírót ismételten megválasztották. Legtöbb helyen megkövetelték, hogy a bíró volt tanácstag legyen. Budán a német származás is feltétele volt a bíróságnak. A szabad bíróválasztás a városi önkormányzat alappillére lett és nemcsak asz. kir. városok, hanem a földesúr korlátozásával a mezővárosok is gyakorolták. A bírónak és a tanács tagjainak városi birtokosoknak kellett lenniük. A bíró a város falain belül teljes hatalommal rendelkezett. Hivatali ideje elteltével köteles volt a rábízott dolgokról elszámolni. A miskolci jog szerint (1656): „a bíró jó subjectum és qualificatus ember; Isten képét viseli, hogy értelmi és erkölcsi tekintetben példánykép legyen.” A bírói tisztség betöltése mozgalmas időkben nagy felelősséggel és életveszéllyel járt. A bírónak kellett helytállnia a földesúri önkénnyel és az ellenség követeléseivel szemben. Érthető, hogy egyesek szerettek volna kitérni a bírói tisztség elvállalása alól. Az oklevelek szerint a városi universitas nevében intézkedett az elöljáróság, némelykor még azt is hozzátéve, hogy a szegények és gazdagok megbízásából. A királyi privilégiumok pedig szabad bíróválasztást emlegetnek. Mályusz Elemér rámutat (1526 előtti okleveleink forrásértéke), hogy az oklevelek megszépítik a valóságot. Nem a polgárok egyeteme választotta elöljáróit. Ha így lett volna, aligha mindig ugyanazokra esett volna a választás. A leggazdagabb polgárok, mint egy érdekközösség tagjai, a bírót maguk közül szemelték ki, ők pedig mint tanácstagok tevékenykedtek mellette. A tisztviselők választása kezdetben a város piacán vagy valamilyen középületben, így pl. zárdában történt, később a városházán. A választásokat minden tisztség betöltésénél rendesen évenként újították meg, éspedig meghatározott napon, legtöbbször Szentgyörgy napján, de előfordul újév-napja, gyertyaszentelő és más szentek ünnepe is. A választás akkor vált érvényessé, ha egyértelműleg (communi voluntate), de legalábbis szótöbbséggel történt (maior et senior pars). Az idők folyamán általános elvvé vált, hogy a tisztséget viselő legalábbis városi polgár legyen (helybeli, bennszülött, hazafi). Megkövetelték, hogy a tisztviselő erkölcsös, feddhetetlen jellemű legyen. Eleve kizárták a választásból azt, akit hamis eskü, emberölés vagy házasságtörés vétségében marasztaltak el. Az új tisztviselők beiktatását ünnepélyes istentisztelet előzte meg. A tisztviselők lelkiismeretesen tartoztak ellátni hivatalukat. Nem volt megengedve az álláshalmozás. Mindenki csak egy hivatalt viselhetett, és jószándékának megerősítésére esküt tett. Pozsony város jogkönyve előírja, hogy a magistrátus tagjai legyenek: istenfélők, hivataluk viselésére alkalmasak, háztűzhelyes polgárok és házas emberek; ékesszólók, ildomosak és alázatosak. Hallgatagok, vagyis őrizzék meg a hivatalos titkot. Szegények és gazdagok iránt egyenlőképp tanácsadók, igazságszeretők. Ne legyenek sóvárak ajándékra. Számos eskümintát ismerünk, amelyek az egyes városokban a különböző tiszteseknek, a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, a kötelességeit körülírják. Selmeci jogkönyv tudósítása szerint a bíró arra esküdött, hogy az igazságot 1 01
