Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

IV. Jogi szervezet

rokonszenv vagy ellenszenv, félelem vagy ajándék miatt meg nem szegi, szegénynek és gazdagnak egyaránt igazságot szolgáltat. A szepesi szászok törvénye megkívánja, hogy a bíró igazságos, bölcs, szilárd, evésben és ivásban mértékletes, indulatai felett uralkodni tudó egyén legyen. A pozsonyi jogkönyv szerint a Tanácsban levők egymással rokoni kapcsolatban nem állhatnak. Nem viselhettek együtt hivatalt: két testvér vagy sógor, após, vő, apa és fiú. Az érdemeden tisztviselő hivatalát elveszti, és anyagi felelősséggel is tartozik. A bíró a selmeci jogkönyv szerint saját ügyében nem ítélkezhetik és vallomást sem tehet. Ha ilyen eset forog fenn, a bíró székét és bíró pálcáját egyik esküdttársának adja át.

A középkor végén egyes városokban, mint Sopron, Pozsony, Szakolca, Modor, Szentgyörgy, Bazinban, a közigazgatási teendők vezetését külön polgármester vette át. Eleinte előfordult hatásköri vita a két tisztség között, de aztán élesen elkülönült egymástól a közigazgatási és igazságszolgáltatási hatáskör, amit úgy fejeztek ki, hogy a bírót a pallos, a polgármestert a kormánypálca illesse meg. A szatmári béke után több helyen a királyi biztosok követelésére és a városok tiltakozása ellenére is, polgármestert választanak. Buda 1686-ban Bécs mintájára polgármestert kap, de 1707-ben bírói állást is szerveznek. Pesten 1773-ban a polgármester rangban a bíró elé került, és a város első tisztviselője lesz. Ugyanez megy végbe Sopronban, már a XIV. században. A többi városokban vagy alacsonyabb rangfokozatot jelent a polgármesteri állás, vagy egyáltalán nincs meg. Az 1790—91-i országgyűlésen sürgetik e kérdés egységes rendezését, de 1848-ig nem volt érdemleges intézkedés. A mezővárosokban változatlanul fennmaradt a bírói, illetve a főbírói tisztség, és csak a városrangra emelkedé- 1 02 sével szűnt meg.

A polgármester (vice iudex, burgermeister, civium magister) eleinte a bíró helyettese, és csak a későbbi idők folyamán lesz a városi kormányzat vezetője.

A bíró és a polgármester mellett működtek mint a belső tanács tagjai az esküdtek, később tanácsosok: iurati cives, iurati maiores, seniores, consules stb. A városi kiadványok rendes aláírása: „N. N. consul et senatores Civitatis”. Rendesen 12 esküdtet választottak. Csak káptalani városokban volt a számuk 6. Az esküdtek a város minden ügyéről tájékozással bírtak. A bíró nem intézkedhetett meghallgatásuk nélkül. Legtöbbször bíráskodási tevékenységet is folytattak. A bíróval együtt ők alkották a belső tanácsot. A XIV. századtól kezdve a belső, 12 tagú tanácsot nagyobb létszámú külső tanács egészítette ki, amelynek tagjai rendszerint esküdt-viselt férfiak voltak. A Külső Tanács választása az egész polgárság részéről történt. Előfordult, hogy csak a Belső Tanács és a polgárságnak bizonyos része vett részt a Tanács megalakításában. Désen 40 tagból állt a Külső Tanács (1520-ban), akiket konzuloknak neveztek. Mohácson Hatvanasoknak nevezték a Külső Tanácsnak a polgárság által választott tagjait. Kassán eleinte minden polgár közvetlenül maga vett részt a községi ügyek intézésében. E mindnyájuk gyülekezetét „fekete község”-nek nevezték. A lakosság számának növekedtével maguk helyett megbízottakat választottak. így jött létre az „electa communitas”, választott község, vagy fehér község. Ez 100 emberből állott. Ezért tagjait centumvireknek (száz férfiú gyülekezetének) is hívták. Feje a népszóló, furmender, latinul tribunus plebis.

Később kialakul a tanácsosok külön hatásköre. A 11 tanácsnok közt szerepel a városkapitány is, aki szintén tanácsnok. Budán és Pesten tagja a Tanácsnak a jegyző is (sindicus nótárius). Eleinte a tanácsnokokat a bíróval együtt éven-