Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
VI. A biotechnológiai találmányok oltalma
tore" /feltaláló: Louis Pasteur/, majd később szérumokra és vakcinákra. A magukra az élő szervezetekre vonatkozó szabadalmi bejelentéseket azonban elutasították: csupán az "élő szervezet+ hordozóanyag" kombinációra engedélyeztek oltalmat, illetőleg - 1930-tól - egyes növényfajták a növényi szabadalom, majd a későbbiekben a növényfajta-oltalom rendszere keretében váltak oltalmazhatóvá. 1980-ban született meg az a legfelsőbb birósági határozat, amely szabadalmazható találmány tárgyának minősített egy génsebészeti utón előállított, a szabadalmazhatóságra vonatkozó követelményeknek egyébként megfelelő baktériumot. Ez a közismert "Diamond v. Chakrabarty" döntés azért jelentős, mivel a konkrét ügytől eltekintve más iránymutató megállapításokat is tartalmaz, amilyen pl. az, hogy a szabadalmazhatóság elbírálása során nem "élő" és "élettelen" dolgok, hanem "/élő vagy élettelen/ természeti termékek" és "az ember által létrehozott találmányok" között kell különbséget tenni. Ily módon elvben lehetségessé vált azoknak a /pl. géntechnológiai utón előállított/ növényeknek az általános szabadalmi jog alapján való oltalma, amelyek a korábban létrejött növényi oltalmi formák keretében nem részesrthetők oltalomban . Az egyik legújabb vonatkozó döntést a Szabadalmi Fellebbezési és Interferencia Tanács 1985 szeptemberében hozta meg az un. Hibberd ügyben, egy meghatározott szabad endogén triptofán tartalommal jellemezhető kukoricamag, egy ennek termelésére képes kukorica-növény és a növény előállításának alapjául szolgáló kukorica szövettenyészet szabadalmi oltalma egyetlen bejelentés alapján való engedélyezésével összefüggésben. A találmány uj növényi genotípusok vagy olyan vonalak előállítására vonatkozik, amelyek megnövelt szabad triptofán szintet termelnek és ellenállók analógok által történő gátlással szemben /ezek rendszerint 98
