Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
IV. Az uj növényfajták megkülönböztethetőségének, egyneműségének és állandóságának vizsgálati irányelvei és módszerei
b/ Idegen termékenyülő fajták/ beleértve a szintetikus fajtákat is Az idegen termékenyülo fajták általánosan nagyobb fajtán belüli változatosságot mutatnak, mint az öntermékenyü lő és vegetativ utón szaporított fajták, és igy esetenként nehéz meghatározni az eltérő tipusu egyedeket. Ezért rögzített tűréshatárokat nem lehet meghatározni, de relativ tűréshatárok használhatók a már ismert összehasonlitó fajtákkal történő viszonyítás alapján. A mért tulajdonságoknál a szórás használható, mint az összehasonlitás kritériuma. Egy fajta nem tekinthető egyneműnek a mért tulajdonság ra vonatkozóan, ha a szórása 1,6-szor meghaladja az összehasonlításra használt fajták szórásának az átlagértékét. A vizuálisan megfigyelt tulajdonságokat úgy kell kezelni, mint a mért adatokat. A fajtán belül vizuálisan eltérő egyedek száma szignifikánsan /5%-os valószinüségi szinten/ nem haladhatja meg azt az egyedszámot, amely a már ismert összehasonlitó fajtáknál előfordul. Az állandóság vizsgálata Az Egyezmény 6. cikke /1/ bekezdésének /d/ pontja értelmében a fajtának lényeges /csillagos/ tulajdonságaiban kell állandónak lennie, azaz egyedeinek lényeges bélyegei feleljenek meg a leírásban foglaltakkal az ismételt szaporítások után. 67
