Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
IV. Az uj növényfajták megkülönböztethetőségének, egyneműségének és állandóságának vizsgálati irányelvei és módszerei
Az Egyezmény 6. cikke /i/ bekezdésének /c/ pontja szerint, a fajtának,kielégitö mértékben egyneműnek kell lennie, figyelembe véve a szaporítás sajátosságait. Az egyneműnek tekintett fajtáknál a mutációból vagy eseti keveredésből és más okokból előforduló eltérő típusoknak, valamint a termékenyülési viszonyoktól függő változatoknak olyan alacsony gyakoriságúnak kell lennie, amely lehetővé teszi a pontos leirást, a megkülönböztethetőség megállapítását és biztosítja az állandóságot. Ennek érdekében bizonyos tűrési határokat állapítanak meg attól függően, hogy a fajta ivartalanul szaporítható, öntermékenyülő vagy idegen termékenyülő. a/ Vegetativ módon szaporított fajták és kizárólag önbeporzó fajták A vegetativ módon szaporított és a kizárólag önbeporzó fajtákra vonatkozóan is az illető faj "DÚS vizsgálati irányelve" adja meg azoknak az eltérő tipusu egyedeknek a számát, amelyeket maximálisan elfogadhatunk. így pl. 2000 buzanövény között nem fordulhat elő több, mint 5 aberráns, eltérő tipusu növény. A buzafajta homogenitásának másik követelménye az, hogy 100 kalász-sorban, vagyis amikor egy-egy kalászból kicsépelt magot külön-külön sorba vetünk - nem fordulhat elő több, mint 3 tisztán aberráns sor. E két követelmény együttes teljesítése esetén fogadható el a fajta homogénnek. A homogenitás vizsgálata 66
