Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos munkássága
Teichmann Vilmos élete és munkássága 23 rejlik az élet. Áldást, gondüzést adott azoknak az embereknek, akik elvetették azt. Az irodalomban nemcsak a sikerek, nemcsak az új növények jelentek meg, hanem a kudarcok, az a nap mint nap vívott keserves küzdelem, amit az új fajták jó tulajdonságainak állandósítása, a leromlás megakadályozása érdekében fejtett ki. így pl. Forgó Sándor cikkében arra keresi a választ, hogy hogyan lehet egészséges Gülbaba vetőburgonyát termelni. A burgonyatermelők sokat panaszkodnak amiatt, hogy nincsen jó fajtájú burgonya vetőgumó. A nemesítőkre az a feladat vár, hogy a régebben bevált fajták felújításán kívül az általánosan elterjedt Gülbabánál és Ellánál termőképesebb és betegségekkel szemben ellenállóbb fajtákat nemesítsenek. A fogyasztói igények megkövetelik a jó minőségű primőr és étkezési burgonyát. Erre a célra pedig a Gülbaba igen alkalmas. Meg kell akadályozni a Gülbaba leromlását. A leromlásban döntő szerepet játszanak a különböző vírusbetegségek. A kísérleteik szerint, a levéltetvek szárnyas alakjainak megjelenése - a fertőző rajzás - után 8-10 napon belül, ha felhúzzák a burgonya szárát, vagy felszedik a gumót, akkor a fertőzött szárrészekből a levélsodródást okozó vírus még nem vándorol le a gumóba, és a lomb fertőzöttsége ellenére a következő évre egészséges burgonya vetőgumó nyerhető. A módszer alkalmazásánál két fontos követelményt kell feltétlenül betartani: előhajtatni és a szárfelhúzást legkésőbb július hó első hetében feltétlenül el kell végezni, mert ezután a vírus már a gumóba vándorol; beteg tövektől egészséges vetőgumót nem várhatunk. Almási István (1979) írásában már a múltat idézi Sárvári István burgonyanemesítöről írt munkájában. Cikkében említést tesz Teichmann Vilmosról és a legismertebb, és olyan sokáig emlegetett burgonya fajtáról, a Gülbabáról. Sajnos ekkor már csak múlt időben lehetett róla beszélni, mert elvitték a különböző gombás betegségek és a vírusok. Csendes Csaba (1988) cikkében Agárdi Béla tsz-elnök emlékszik vissza Teichmann Vilmosra. Jól ismerte a tudóst és a nyolcvanas évek végére sajnos feledésbe merült, a sok sikert, de viharokat is megélt híres Gülbaba fajtát. Sokoldalú volt Teichmann Vilmos munkája. Nemcsak burgonyanemesítéssel foglalkozott, hanem hosszú kísérletezés eredményeképpen előá lította a Kisvárdai rozsot is. Szabolcs-Szatmár megyében
