Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos munkássága
24 Teichmann Vilmos élete és munkássága főleg ezt termesztették. A homokos talajon más fajták kalászba szökkenésekor is kilátszott belőle a nyúl. A túl korai, rosszul fizető rozs helyett szelektálta a későn érő, bőtermő Petkus rozsot. Ennék már nem ártott az arrafelé annyira veszedelmes májusi fagy. 1,4-1,6 tonnát is tudtak csépelni belőle holdanként. Vágó Mihály (1984) a “Második kenyémövényünk a rozs jövője” c. írásában történelmi visszapillantást ad a hazai rozstermesztésről. A Petkusi fajta hazai honosítását Papp Zsigmond már 1926-ban megkezdte, majd ennek anyagát Teichmann Vilmos a kisvárdai nemesítő telepen tovább javította. E munka eredményeként jött létre a Kisvárdai rozs, amely 1951- ben részesült állami elismerésben. Később, az 1970-es években, csak a Teichmann Telepen törekedtek új, korszerű fajták létrehozására. A Kisvárdai rozsnál 20-30 cm-rel alacsonyabb, középmagas szárú, állóképesebb és termőképesebb új Kisvárdai-1 fajtát alakították ki, egyedkiválasztással. Nemcsak a humán fogyasztásra szánt növényei voltak sikeresek, hanem takarmánynövényei is. Az aszállyal, a rossz adottsággal küzdő területeken mindig is nagy gondot okozott - üzemmérettől függetlenül - az állatok takarmányozása. Ezen a téren mutatkozik meg a maga teljességében Teichmann Vilmos tevékenységének gyakorlati hatása. Seres Ernő (1974) írta le az úgynevezett ‘Ördöghegyi csodá’i. Kisvárda határában található az Ördöghegy, amely a legrosszabb homokú dombnak számít a környékben. Évszázadokig disznólegelőnek használták, nem termett meg rajta semmi, még a legigénytelenebb növény, a tök sem hozott termést rajta. Teichmann Vilmos bevetette az Ördöghegyet homoki lucernával, és az gyökeret eresztve bő termést adott. A tudós kísérletek sorát állította be, de a felügyeleti hatóság ki akarta szántatni a parcellákat, mondván, hogy nem tartozik a lucerna növény a tudós kutató munkái közé. Teichmann Vilmos vállalta a kihívást, és a lucerna fajta hasznára lett az egész országnak. 1955-ben Nyírbogdányban végeztek kísérletet, 30 kg homoki lucerna magot vetettek el, és az bő termést adott. Az 1960-as években Szabolcs-Szatmár megye 17 mezőgazdasági üzemében tavaszi és nyári telepítéssel csaknem 600 holdon vetettek Kisvárdai fajtát. Az első kaszálásra sokat adó fajta hamar és gyorsan sarjadt, de vetésére új módszert kellett kidolgozni. Ugyanis rájött, hogy sikeres termesztéséhez
