Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 186 A csillagfürt-nemesítés legfontosabb feladatai abból származnak, hogy a fajta domesztikációja biológiai mércével mérve rövid időszakra vezethető vissza. A nemesítői munka eredményeként a keserű csillagfürt alkaloidát csak nyomokban tartalmazó kultúrnövénnyé vált, miközben a pergő típusokból sikerült zárt, nehezen felnyíló hüvelyekkel rendelkező fajtákat előállítani. Nagy eredménynek számít a fehérvirágú csillagfürt tenyészidejűnek rövidítése, amely lehetővé teszi termesztését a nyugat-európai országokban is. A nemesítés során megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a csillagfürt gyökérrendszerének, hiszen a növény különös jelentőséggel bír a homoktalajok hasznosításában. Kiemelt feladatot képez továbbá a különböző csillagfürt fajok kórokozókkal, kártevőkkel szembeni rezisztenciájának növelése. A rendelkezésre álló genetikai variabilitás ismeretében megállapítható, hogy a szelekcióra és a keresztezéses nemesítésre alapozott munkának további lehetőségei vannak. Napraforgó nemesítés Nemesítését valószínűleg az amerikai géncentrumában élő indiánok kezdték el, akiknek sikerült egytányérú típusokat előállítani. Európában sokáig csak dísznövényként volt ismert. Szántóföldi növényként először az Orosz-Ukrán Alföldön honosodott meg, ahol másodlagos géncentruma alakult ki, és innen indult el európai elterjedése. A napraforgó termesztése a XX. század elejéig sehol sem volt jelentős, pedig a növény előnyös tulajdonságait már régóta ismerték. Olajának minősége táplálkozásélettani szempontból igen jó. Zamata, illata kellemes, emiatt a világpiacon jól eladható tennék. Magja nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz. A hazai nemesítés eredményeként először a csíkos kaszathéjú tájfajták alakultak ki. Nem egy közülük az 1960-as évek elejéig fentmaradt. Az Anarcsi, Ecsedi, Jászberényi, Béllyei, Lovászpatonai, Mezőhegyesi, és a Mauthner-féle alacsony csíkos napraforgónak az olajtartalma még a 30 %-ot sem érte el. Az Iregi szürke csíkos és a Teichmann Vilmos által előállított Kisvárdai fajta kaszattermés és olajtartalom tekintetében is jobb volt az előbb
