Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 177 elterjesztésével a rozs vetésterülete a Nyírségben várhatóan nőni fog, mert a talaj víz- és tápanyagkészletét jobban hasznosítja, ugyanakkor termesztése olcsóbb a búzáénél. Jó természetes rezisztenciájánál fogva növényvédelme egyszerű, önmaga után vetve több éven át termeszthető. Intenzív gyökér- és szárfejlődése miatt a gyomborítottságot még kedvezőtlen termőhelyi körülmények között is képes alacsony szinten tartani. A rozs idegen termékenyülő növény, kedvezőtlen talaj és időjárási viszonyokhoz jól alkalmazkodik. A Kisvárdán nemesített fajták kiváló adaptációs képességével magyarázható, hogy eredményesen termeszthető Európa számos országában. A fajták alkalmazkodóképességében az eltérés kicsi, általános elvként azonban megfogalmazható, hogy az alacsony szárú fajták termőképessége kedvezőbb talaj adottságú területeken, míg a magas szárú típusok termesztése az alacsony szervesanyagtartalmú homoktalajokon biztonságos. A Kisvárdán nemesített fajták kiváló termőképességükön túl jól bokrosodnak, biztonságos télálló képességgel rendelkeznek, jól termékenyülnek, szemtermésük egyenletes nagyságú, jól fejlett. A Kisvárdán nemesített rozs fajták lisztjéből önmagában is jó minőségű kenyér készíthető. A rozs értékét növeli, hogy a legkorábbi zöldtakarmány növény, utána másodvetésben nagyon sok növény termeszthető, és a talajt a deflációs károknak leginkább kitett kora tavaszi időszakban takarja. A rozs a talaj természetes tápanyagait jól hasznosítja, a búzához viszonyítva kevesebb felvehető tápanyagot igényel. A Westsik homokjavító vetésforgó tartamkísérlet tapasztalatai alapján zöld-, szalma- és istállótrágyázott vetésforgóban hosszabb időn át termeszthető a talaj termőképességének csökkenése nélkül. Tápanyagreakciója kiváló, szerényebb dózisú műtrágyázása különösen rossz víz- és tápanyaggazdálkodású talajokon indokolt. Ilyenkor a foszfor és kálium műtrágyát vetés előtt, a nitrogén műtrágyát tavasszal célszerű kijuttatni. A rozsnemesítés az Állami Növénynemesítő Telep megalapításával egyidőben, 1943-ban indult meg Kisvárdán. Kiindulási anyagként az akkori idők legjobb rozs fajtáját, a Petkus rozsot választotta Teichmann Vilmos. A jól sikerült adaptációs nemesítés révén a fajta 1951-ben nyert állami elismerést. A Kisvárdai rozs a korábban széles körben termesztett Nyíri tájfajtát váltotta fel, és rövid idő alatt elterjedt, mert termőképessége és
