Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
171 Teichmann Vilmos élete és munkássága A „holland módszer” ismerete csak a lehetőséget adta meg a vetőgumó vírusos leromlásának megelőzésére, de azt a fajtáinkra és az adottságainkra a kísérletek sorával kellett adaptálni. Először szakaszos felszedésekben kerestük a fajtáknak azt a fejlődési állapotát, amikor már biológiailag érett és gazdaságosan felszedhető a termés, de ugyanakkor még nem fertőződött meg a lombon keresztül. A szakaszos felszedéseket utántermesztésben értékeltük. Már az első években igen meggyőző eredményeket kaptunk a korai felszedés javára, akkor még előhajtatás nélkül is. Miután láttuk, hogy legkésőbb július elején szártalanítani kell, a termésképzést előrehozandó előhajtatási kísérleteket végeztünk. A hőmérséklet, időtartam és a megvilágítás hatását vizsgáltuk különböző éréscsoportú fajtáinknál. A gyakorlatban végül is a két legfontosabb fajtánk, a Gülbaba és a Kisvárdai rózsa előhajtatására került sor. Általánosan bevált a 14 C fokon három hétig és szórt fényen történő előhajtatás. 1958-tól minden vetőgumót előhajtattunk a telepen, a termést hozó töveket pedig szártalanítottuk. Ez az első években bizony kemény fizikai munkával, kézi szárfelhúzással történt. A fajták egészségi állapotának feljavulásában az is javunkra szolgált, hogy a vírusos járvány mérséklődött. Utólagos megítélésünk szerint a vírusvektor levéltetvek és a természetes ellenségeik biológiai egyensúlya helyreállt. Mivel akkoriban még csak próbálkoztunk a levéltetű szignalizációval, csak a szubjektív megfigyelésekre hivatkozhatunk. Feltűnően sok katicabogár lárvát és fíirkészdarazsaktól parazitáit levéltetű tetemet láttunk akkor a burgonyalombon. Hamarosan komoly szakmai segítséget kaptunk a Növényvédelmi Kutató Intézettől, kialakítottuk a 100 levél vizsgálatra és a sárgatálas megfigyelésekre alapozott levéltetű szignalizációs rendszerünket, amire megbízhatóan alapozhattuk a szártalanítások időpontját. Az agrotechnikai védekezés, a szártalanítás mellett tömeges méretekben alkalmaztuk a gumók egészségi állapotának minősítésére az Igel-Lange (kallóz) tesztet. Éretten betakarított gumókon, elsősorban a késői érésű Aranyalmán alkalmaztuk nagymértékben. 1958 telén, hónapokon keresztül egy egész csapat szakmunkás lány ült a mikroszkópok mellett, és vizsgálta ezerszámra a gumók edénnyalábjából vett kaparékot. A kallózteszt korántsem volt biztos módszer a gumók vírusos fertőzöttségének a
