Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 163 Debreceni Agrártudományi Egyetemhez történő integrálása jelentette a megoldást. A Földművelésügyi Miniszter 10.063/1/1992 számú határozatával a Nyíregyházi Kutató Központot kisvárdai és nagykállói telepeivel a Debreceni Agrártudományi Egyetemnek adta át, és megbízta a homoktalajok komplex hasznosításának kutatásával, a tájkörzet ökológiai adottságai között biztonságosan termeszthető növényfajták nemesítésével, és a kutatások támogatására évi 20 millió forint költségvetési támogatást biztosított. Az átszervezés nyomán a Kutató Központ, így a Kisvárdai Teichmann Telep kollektívája ismét eredményesen pályázhatott költségvetési források elnyerésére, és az Agrártudományi Egyetem révén bekapcsolódhatott a mezőgazdasági kutatások országos vérkeringésébe. Jól szervezett, praktikusan átgondolt munka eredményeként a Kisvárdai Teichmann Telep pályázatok útján stabilizálni, fejleszteni tudta tevékenységét, és készen áll, hogy a teichmanni hagyományokat követve tudományos eredményeivel, fajtáival, szaktanácsadási tevékenységével segítse a nyírségi termelőket. Burgonyanemesítés A burgonya Magyarországon a XIX. sz. második harmadában már általánosan elterjedt. A növény plasztikusságának, alkalmazkodó képességének következtében a századfordulóra kialakult egy-egy jelentősebb termesztési körzet. A Nyírség így lett a különböző gazdasági, társadalmi tényezők által kialakított burgonya termőtáj. A századfordulótól kezdve a Nyírségben találhatjuk az ország burgonya vetésterületének 20 százalékát, és ez a területnagyság az 1980-as évekig nem is változik. A termesztés kialakulása idején étkezési célra alapvetően a Korai rózsa tájfajtáit, ill. a tájegységre adaptált változatait, így Nyári rózsa, Őszi rózsa, Eszenyi nemes rózsája, Dögéi rózsa, Lovászpatonai rózsa, Mándoki rózsa elnevezésű fajtákat termesztették. Megfigyelhető, hogy az egymáshoz közeli termőtájaknak más-más nevű, de azonos anyagból kiválasztott fajtája volt. A múlt század végén az étkezési célú burgonyatermesztés mellett a termelésben megjelentek a takarmányozási, továbbá
