Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 164 keményítő és szeszipari célból termesztett magas keményítőtartalommal bíró fajták, mint az Imperator, Deodora, Krüger, Wohltmann. A klímához és a talajhoz legjobban a Wohltmann és a Krüger fajták adaptálódtak. A burgonya szerepe a Nyírségben törvényszerűen megkövetelte ezen növénnyel kapcsolatos kutatás fejlesztését is. Az I. világháborút követően 1917-ben Tomyospálcán, az Eszenyi birtokon kezdődött a Nyírségben a burgonyanemesítés. A tulajdonos már a huszas évek első felében a nemesítési feladatok ellátására alkalmazta Teichmann Vilmost, aki kis kitérőkkel, iskolai tanulmányait befejezve, 1929-től véglegesen meghatározó egyénisége lett a Nyírségben folyó burgonyanemesítésnek. Az Eszenyi birtokon kezdetben a burgonyanemesítést a külföldi termesztésbe vont fajták vetőgumó-termesztéséhez kapcsolódó klónszelekció jellemezte. Teichmann Vilmos azonban megalapozta a keresztezéses nemesítést. Ezen időszakban, a nemesítés fő célkitűzése olyan új fajták előállítása volt, melyek szárazságtűréssel, jó alkalmazkodóképességgel bírnak és termésingadozásuk kicsi. A céltudatos nemesítési munka első eredményét a Gülbaba, Margit és Aranyalma burgonya fajták jelentik, amelyek hazai viszonyokhoz jól alkalmazkodtak, és előállításuk idején a leromlást okozó vírusbetegségekkel szemben toleránsnak mutatkoztak. A nemesítést követően Teichmann Vilmos a fajták fenntartó nemesítését és klónszelekción alapuló vetőgumótermesztését is megkezdte. A fajták terjedését, a nemesítési munka kibontakozását az Eszenyi birtok megszűnése és a II. világháború akadályozta, ugyanis a nemesítési anyagok nagyobb része megsemmisült. Bár 1943-ban Kisvárdán megalakult az Állami Növénynemesítő Telep, a háborús események miatt az országban étkezési és vetőburgonya hiány jelentkezett, mert a növénytermesztés és a növényvédelem színvonala jelentősen romlott. A háború alatt és az azt követő években a burgonyatermesztésben felhalmozódtak a különböző kártevők és a vírusokat terjesztő vektorok. Az országba különböző burgonya fajták kerültek, melyeknek vetőértéke igen változó volt. A helyzet csak akkor javult, amikor az ötvenes évek közepén Teichmann Vilmos tevékenysége nyomán kialakult a fajtafenntartó nemesítés rendszere.
