Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet. 2. kiadás (Budapest, 1970)

A technikatörténet korszakai

mis építkezéseknél is alkalmaztak. A fa-görgőket a kőtömbök alá helyezve "gördítették" tovább a hatalmas súlyú építőkővékát. Az egyiptomi és babiloni doabormüveken jól láthatók a szántaipak alá helyezett hengeres tüskék. A szánkók továbbgörgetésénél az elmaradt görgőket felszedték é3 ismét a szán elébe helyezték. Szék a görgők - amelyeket vasrudak formájában ma is használnak a páncélszekrények szállításánál - voltak a gördülőcsapágyak ősformái*

Feltalálták a kereket, a görgőt, e mindmáig nélkülözhetetlen gépelemet. Nem kétséges, a fatörzseken való görgetéstől a kerékig sok-sok idő telt el, de megjelent a kerék* Érdekes különben, hogy az amerikai inka-kultura nem ismerte a kereket. Egyes kulfcurtörténészek szerint a kerék, a korong az istenségként tisztelt Nap jelképe volt, ezárt nem használták, ez azonban nem valószínű. A szükségszerűség és praktikusság előbb-utóbb legyőzi a "kultikus" ellenvetéseket*

A kőkor még ma sem ért véget. Ausztrália egyes területein olyan törzsek élnek, akik kőből pattintják eszközeiket és életmódjuk bizonyára semmiben sem különbözik a százezer év előtt élt őseik életétől*

Ismételjük, az ősi idők - kőkor, bronzkor - technikája inkább a régészet, mint a technikatörténet feladatköre. A nagy kézikönyvek külön fejezetet szentelnek ennek a kornak, amelynek kutatása során kevés tárgyi emlék és sok találgatás jellemzi a módszert.

U