Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Szerszámok kőből és vasból
SZERSZÁMOK KŐBŐL ÉS VASBÓL nálták. Valószínűleg az ókori Egyiptomból származik, ahol a Nílus áradásai, és az azok közötti aszályos időszakok miatt a művelt területek öntözése az egyik legégetőbb probléma volt. A csavart a rómaiak is felhasználták a víz emelésére - a gőzgép megjelenéséig aztán ez is maradt az egyetlen megoldás arra, hogy a bányákból eltávolítsák a vizet. A csavar nagyon hasznosnak bizonyult azoknál a szerkezeteknél is, amelyekben valamilyen mozgó alkatrészt kellett beállítani, megszorítani vagy egy helyben rögzíteni. A görögök például szőlőpréseikben használták a csavart, de ugyanezt a megoldást alkalmazták a Pompejiben talált olajpréseken is. Mindennek ellenére ez a találmány is csak az ipari forradalom során nyerte el méltó helyét a technikában, amikor a mérnököknek sikerült kidolgozniuk a pontos menetvágás módszerét. A csavar mindenki számára jól ismert felhasználása - mint a villásdugóktól a bútorokig számtalan helyen megtalálható kötőelem - szintén viszonylag újkeletű. A facsavar a XVIII. században jelent meg, a szög fokozatos átalakulása eredményeként. A csiga Az ókori egyiptomiak ismerték ugyan a csiga elvét, mégsem használtak semmi olyasmit, amit mi csigának nevezünk. Az épületeikhez használt hatalmas kőtömbök mozgatása jórészt egyszeríí kötelek segítségével történt. A jelek szerint arra azért rájöttek, hogy kevesebb munka is elég, ha a kötelet átvetik egy függőleges rúdon, vagy egy álló gerenda lekerekített végén. A súrlódás csökkentése érdekében feltehetően megnedvesített kötelet használtak, amit aztán munkások húztak. így is keserves lehetett ez a munka, de még mindig könnyebb volt, mint az egyenes kötelet vonszolni. Az érceknek a bányák mélyéből a felszínre vontatását is jelentősen megkönnyítették a csigák - így volt ez például a híres görög ezüstbányánál, Laurion közelében, ahol a Kr.e. VI. századtól kezdve 500 éven át fejtették az ezüstöt. E hely jelentőségét nem csupán az adja, hogy itt az egyiptomi módszer helyett már csigát alkalmaztak, hanem az is, hogy a csigákat gyakran kombinációban használták. Minél több csigát használtak egy összeállításban, annál kisebb erőkifejtésre volt szükség. Sok más Körbe-körbe, fel és le Az ókori gépkészítők számára az egyik legnagyobb kihívást a forgó mozgásnak az egyenes irányú mozgássá való átalakítása jelentette. A megoldást a legegyszerűbb gépek egyike, a ferde sík adta. A csavart elképzelhetjük úgy is, mint egy folyamatos csigavonal formájába rendezett ferde síkot. Ez volt a megoldás nyitja. Az elv legismertebb ókori hasznosítása az arkhimédészi csavar, amely egy fogantyú forgatásával vizet emelt felfelé. Amikor aztán az elvet az áttételekre is alkalmazták, megszületett a csigakerék, amely egy fogaskerékkel kapcsolódott össze úgy, hogy tengelyük egymásra merőleges volt. Később ugyanezt az elvet alkalmazták a kötőelemként használt csavarnál is. A spirális csavar súlyok emelésére (balra) éppúgy’ alkalmas, mint víz átemelésére (jobbra), ahogy azt már Arkhimédész is leírta. A mai, rögzítésre használatos csavarok a lejtő törvényei szerint működnek 87
