Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
az volt, hogy minél tisztábban és minél mélyebben lehessen bepillantani a testbe. Ehhez valamiféle fényforrásra volt szükség, egy lencsére és egy7 eszközre, amely valami módon képes behatolni a beteg szervezetébe. 1804-ben Philip Bozzini olyan készüléket tervezett, amelynek segítségével a húgyhólyagba remélt bepillantani. A szerkezet egy7 cső végére szerelt dobozkában lévő gyertyából állt, de a fényforrás nem volt elég erős ahhoz, hogy az eszköz használható legyen. Azok az eszközök, amelyek nem próbáltak ilyen mélyre hatolni a szervezetbe, sikeresebbnek bizonyultak. Közéjük tartozott Herman Helmholz 1851-ben megjelent oftalmoszkópja (szemtükre), amelyly el az orvos kiváló képet kaphatott a szentgolyó hátsó felén húzódó retináról. Nagyjából ugyanekkor tűntek fel a fül és a gége vizsgálatára alkalmas műszerek is. Egy7 részük kifejezetten sikeresnek bizonyult: például A gyors sebészet és az elsősegély fontos szerephez jutott a harcmezőkön TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA amikor 1855-ben első alkalommal pillantották meg egy élő ember hangszalagjait, az is ilyen vizuális segédeszközzel történt. Az említett diagnosztikai eszközök is sokkal hatékonyabbak lettek azonban a jobb fényforrások megjelenésével. Ez az 1880-as években történt, amikor használni kezdték az Edison és Swan által feltalált szénszálas izzólámpa első, miniatürizált változatait. Ezek tették lehetővé olyan endoszkópok megalkotását, amelyekkel az orvosok bepillanthattak a húgyhólyagba és a gyomorba is. Sebészet A XIX. század előtt a sebészet lényegében csak szükséghelyzetben alkalmazott eljárás volt. A beavatkozásokat igen gyorsan hajtották végre, hogy7 elkerüljék a fertőzést, és minél kevesebb fájdalmat okozzanak. Sokan inkább az otthonukban operáltatták meg magukat, annyira rossz kép élt bennük a korai kórházak visszataszító voltáról. Ily módon valószínűleg a fertőzés veszélye is lecsökkent. Egészen a XIX. századig kellett várni arra, hogy a sebészet is megújuljon. Először is, az orvosok ekkor fedeztek fel néhány olyan módszert, amellyel csökkenteni lehetett a fájdalmat. A XIX. század közepe előtt a sebésszel szembeni legfőbb elvárás az volt, hogy gyorsan dolgozzon. A leghíresebb sebészek lemérették műtéteik idejét, és nem volt szokatlan, ha például egy amputálást 30 másodperc és 3 perc közti idő alatt végeztek el. így persze nem jutott idő bonyolult műveletekre, és csak a legegyszerűbb operációkat tudták elvégezni. Az 1840-es évek végén aztán felfedezték az érzéstelenítést. A betegeket eszméletlenné lehetett tenni úgy, hogy dinitrogén-oxidot (kéjgázt), étert vagy kloroformot lélegeztettek be velük. Ez egycsapásra lehetővé tette, hogy a műtéteket nyugodtabb körülmények között hajtsák végre. A sebészek pontosabban dolgozhattak, és jutott idejük a véredények gondosabb összevarrására is. Hamarosan már komolyabb műtéteken