Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
AZ ORVOSLÁS KEZDETEI Az egészség megőrzésének és helyreállításának évszázadokon át szinte változatlanul maradt ősi módszereiből fejlődtek ki a korszerű orvostudomány eljárásai Az emberrel egykorúak a betegségek is. Az egészség megromlásának okai néha nyilvánvalóak. Ha például baleset történt, az abból eredő vágás, zúzódás, égés vagy törés láttán valószínűleg legtávolabbi őseink is felismerték az ok-okozati összefüggést. Idővel más betegséget okozó tényezők, például a mérgek hatása is nyilvánvaló lett. Rengeteg olyan megbetegedés is volt azonban, amelyek oka korántsem volt világos. Korunk tudománya már egész sor olyan rejtett, az egészségre ártalmas tényezőt ismer, amelyekről a korai emberi társadalmak semmit nem tudhattak. Őseink ezért kénytelenek voltak más magyarázatot találni a baktériumok okozta bajokra: a beteget gonosz szellem szállta meg, vagy az istenek, illetve a társadalom ellen elkövetett tettéért bűnhődött. Orvoslás a tudomány előtt Az első társadalmakban többféle módszer is kialakult e rejtélyes betegségek kezelésére. Eme ősi gyógymódok jelentős része, úgy tűnt, hogy7 be is vált. Ennek olykor csak az volt az oka, hogy7 nem ártottak a betegnek, hiszen a szervezet a legsúlyosabb betegségek kivételével általában önmagától is meggyógyul. Máskor a sikert egy valóban hatásos szer vagy eljárás hozta meg. A kezelésekben gyakran különféle szertartások vagy varázslások is fontos szerepet játszottak. Mai szemmel az ősi gyógymó-Varázsló Egyiptomi orvos, Kr.e. 2600 körül dók egy része furcsának és önkényesnek tűnik, pedig a kezdetleges társadalmak vajákosai éppúgy meghatározott keretek között tevékenykedtek, mint a modern nyugati orvosok. Amikor az indiánok varázslója gondosan kidolgozott jelmezében táncot járt, arra azért volt szükség, hogy kiengeszteljen egy szellemet; amikor valakinek állatkarom-amulettet írt elő, azt abban a reményben tette, hogy7 az állat erejéből a betegre is átragad valamennyi. Ma már könnyű egy legyintéssel elintézni az ilyen gyógymódokat, pedig a szenvedőkön gyakran segítettek. Hasznosságuk elsősorban abban rejlett, hogy az emberek hittek bennük, és sokszor éppen ez a hit adott erőt a betegség elleni küzdelemhez. A varázslónak ebben az is segített, hogy gyógymódjuk a beteg egész testére, vagy akár az egész családjára is kiterjedt. Az eljárások hatékonyságát talán az is növelte, hogy sok korai társadalom hite szerint minden a szellemvilág irányítása, de legalábbis befolyása alatt állt. Az ember életben maradásának fő tényezőit - a termés bőségét, a vadászat sikerét, az asszonyok termékenységét és az emberi egészséget általában - az istenek tartották a kezükben. Csak ügyelni kell arra, hogy az istenek elégedettek legyenek, s akkor az embernek jó esélye lesz egészsége megőrzésére. A falu papja és varázslója gyakran egy és ugyanaz a személy volt. Egyes északamerikai indián törzseknél a varázslók a főnökök között ültek. A betegek gyógyítása mellett az ő feladatuk volt az ellenség lelkének a foglyulejtése is, és mindenki óvakodott felmérgesíteni őket, mivel úgy hitték, akkor rettenetes dolgokra képesek. Persze nemcsak szertartásokról és varázslásról volt itt szó. Az évszázadok során a gyógyítók jelentős mennyiségű tudást halmoztak fel a betegségek gyógyításáról. Amerika őslakosai már egészen régen is alkalmaztak bizonyos sebészeti eljárásokat, például a koponyalékelést. Az ősi orvosok különösen jól ismerték bizonyos növények gyógyhatását, ezért a gyógyfüvészet valószínűleg a gyógyítás egyik legrégebbi hatásos módszere. Az első civilizációk Az orvostudományhoz fontos ismeretekkel hozzájáruló első civilizációk közé tartozott az ókori Egyiptom és Mezopotámia. Ebben a két, Kr.e. 3000 és 2000 között virágzó kultúrában indult meg a mai értelemben vett tudományos orvoslás kialakulása - ami azt jelenti, hogy itt már nagyobb figyelmet fordítottak a szervezett képzésre, a javasolt módszerek és a kórtörténetek leírására, valamint a megfigyelések és a beteg kikérdezése alapján felállított diagnózisra. Az egyiptomi orvosok a papság soraiba tartoztak, de különleges képzésben részesültek - elég gyakori volt, hogy a tudás apáról fiúra szállt. Az általuk gyakorolt orvostudomány a kezdetleges és a korszerű módszerek furcsa elegye volt. Kitapintották a pulzust, és kézzel megbecsülték a beteg testhőmérsékletét, és bár nem tudták, menynyi a tudományosan megállapított normális pulzus, illetve testhőmérséklet (sőt, még azt sem, hogy egyáltalán mi okozza a pulzust), az így gyűjtött adatok minden bizonnyal nyújtottak számukra valamiféle betekintést a páciens egészségi állapotába. A töréseket sínbe tették, a tályogokat kiszúrták. Fennmaradt feljegyzéseikben leírták sebészi módszereiket, amelyek egy része ma is használatos. Végül, de nem utolsósorban kevésbé tudományosan dolgozó elődeikhez hasonlóan ők is sok gyógynövényt 66
