Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
NAGYOBB ESÉLY A TÚLÉLÉSRE Az Empire State Building A 85-emeletes Empire State Building, amely hosszú ideig a világ legmagasabb épülete volt, meglepő gyorsasággal épült meg 1930 és 1932 között. Az erős acélvázat beton és üveg veszi körül. A külső falazat nagy részét mészkővel borították. A Palais des Machines Ezt a rendkívüli építményt az 1889-es párizsi Világkiállításra emelték. Tetejét acélból készült hatalmas, rácsos ívek tartják, amelyek az épületnek szmte a teljes szélességét áthidalják (egy ilyen tartó az ábrán is látható a csarnok végében). Merész újítás volt az épületet borító „üvegbőr", azaz a vázra kívülről illesztett táblák alkotta üvegfal is. Az új építőanyagok A beton és acél megjelenésével az építészek újfajta formákban, addig elképzelhetetlen méretekben kezdhettek gondolkozni. Hatalmas kiállítási csarnokok, égbenyúló felhőkarcolók és minden korábbinál nagyobb nyílású hidak: ez csupán három példa azokra az új épülettípusokra, amelyek iránt az igény a kereskedelem XIX. század végén és a XX. század elején tapasztalt felvirágzásával nőtt meg. Ott varinak aztán az olyan épületek, mint a megépítése után egy évszázaddal még mindig különös hatást keltő Eiffeltorony - ezek kifejeznek valamit az építészeknek az új anyagok kínálta új lehetőségek miatt érzett öröméből. Ez, valamint az a tény, hogy az épület falainak és tetejének nagy része üvegből volt, rendkívül könnyed megjelenést kölcsönzött a szerkezetnek - ami nyilvánvalóan érzékcsalódás volt, hiszen az építéshez óriási mennyiségű acélt használtak fel. A Palais des Machines és más hasonló épületek bebizonyították, milyen sokoldalúan hasznosíthatóak a fémek. A kellő érzékenységgel használt fémszerkezetekkel olyan épületek alkothatóak, amelyek mérnöki szempontból előnyösek, és a szemnek is tetszetősek. Az, ami igaz volt ezekre az „ipari" épületekre, igaz lett a XIX. század végi Art Nouveau mozgalom házaira is. Ezeknél az épületeknél előtérbe került a fém díszítőelemként való felhasználása, bár persze az építészek a vas és acél kínálta szerkezeti előnyökről sem feledkeztek meg. Vasbeton Miközben az Art Nouveau építészei mind érdekesebb díszítő hatásokat értek el, a mérnökök a fém építészeti alkalmazásának egy másik módját kezdték tanulmányozni. Ez alkalommal a fémeket egy jóval régebbi építőanyaggal, a betonnal akarták összeházasítani. A rómaiak által széles körben használt, majd 1774-ben John Smeaton által újrafelfedezett anyag - amelyet, mint már említettük, a vasvázas épületekben tűzvédelmi célból használtak - tehát visszatért az építészetbe, és nélkülözhetetlen építőanyagnak bizonyult. A század végéig azonban senki nem aknázta ki a vas és acél kombinációja kínálta lehetőségeket. A beton vasrudakkal való megerősítésének egyik úttörője Francois Hennebique francia építész volt. Ő kísérletezte ki a beton és vas legkedvezőbb arányát és a vasszálak optimális elrendezését. Épített magának egy vasbeton házat, a falból kiugró szobákkal és erkélyekkel, amelyek csak egy7 ily7en erős anyag alkalmazásával voltak megvalósíthatóak. Hennebique háza hatásos bizonyíték volt a közvélemény számára, és egy évtized múlva már Európa-szerte használták a vasbetont. Az építészek végre olyan anyagot kaptak, amely két hasznos anyag kedvező tulajdonságait ötvözte: a beton sokoldalúságát és alakíthatóságát a vas és acél nagy7 szilárdságával. E jellemzők a házak építésénél éppen oly an hasznosnak bizonyoiltak, mint a nagy7 középületek kivitelezésénél, és a vasbeton hamarosan az építőmérnökök számára is nélkülözhetetlen anyaggá vált az olyan munkáknál, mint a hidak és alagutak készítése. Az 1913- ban befejezett 52-emeletes New York-i Woolworth Building, és az azt követő rengeteg acél és beton épület révén az uj építőanyagok hamarosan teljesen átalakították városaink képét. Ezen új építőanyagok felfedezésének és elterjedésének története remek példa azokra a kölcsönhatásokra, amelyek olyan érdekessé teszik az emberi találmányokat. Ebben a történetben fontos szerep jut olyan személyeknek is, akik távol állnak a szigorúan vett építészettől - gondoljunk csak Wattra vagy7 Otisra. A többi fontos alak közt is sok mérnök és építési vállalkozó volt, nem pedig a szó szoros értelmében vett építész. A történetben ugy ancsak fontos szerepe van a műszaki újítások átadásának is. A nagy7 XEX. századi kiállítások és a korszak nagyratörő alkotásai (például az Eiffel-torony) nélkül az elképzelések jóval lassabban terjedtek volna. Végül pedig, ami talán a legfontosabb: ez a történet arról is szól, hogy7 az új igények szülik az új megoldásokat. Az ipari forradalom megteremtette az igényi az újfajta épületek, a vasútállomások, raktárak. gy árépületek és üzemcsarnokok iránt. Nem kellett hozzá sok idő, hogy kiderüljön: az ipari forradalom során más okból kifejlődött eljárásokkal ezek az igények is kielégíthetőek. Ezek azok a kölcsönhatások, az egy es országok, az egy es iparágak és az egyes mesterségek között, amelyek anny ira érdekessé teszik az emberi ötletek tanulmányozását. 65
