Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
végül eltávolították a zsalukat. Még ma is ehhez nagyon hasonló módszert használnak a betonépületeknél, sőt, számos ilyen építmény falain még ki is vehető a betont a megfelelő formában tartó fa „öntőforma” erezete. Az alapok elkészülte után az épület többi részét ezekre építhették. Itt is hasonló módszerrel dolgoztak, csak a fazsaluzat helyett kőből vagy téglából rakott falakat alkalmaztak. Amikor a külső falak már elértek egy bizonyos magasságot, a köztük levő résbe egyszerűen beöntötték a betont, így' vastag és igen szilárd falat kaptak. Az építkezésnek ezen szakaszánál csak a külső „héj” elkészítéséhez volt szükség szakképzett munkásokra. Építészet a rómaiak után A Bizánci Birodalom számos építészeti módszert vett át a rómaiaktól, ők a betont habarcsként használták egy sor csodálatos épületüknél, például Justinianus hatalmas konstantinápolyi (ma Isztambul) székesegyházánál, az Hagia Sofiánál. Nyugaton azonban a középkor idején feledésbe merült a víz alatt is megkötő beton készítésének titka. Csak a XVI. században akadt valaki - Philibert de l’Orme francia építész aki használható keveréket talált ki a rómaiak pozzolana-alapü betonja helyett. Ez a beton égetett mészből, folyami homokból, kavicsokból és sóderből állt, s belőle kikötőfalakat és hasonló építményeket készítettek. A valódi „római beton” titkát csak jóval később fedezték fel újra. Ez 1756-ban történt, amikor John Smeaton brit mérnök Devonban Olaszországból hozatott pozzolanával készült betonalapra építette a harmadik Eddystone világítótornyot. A következő jelentős előrelépés az volt, amikor a betont vasrudakkal erősítették meg. Ez azonban már egy másik korszak története. NAGYOBB ESÉLY A TÚLÉLÉSRE Az ókori Egyiptom, Görögország és Róma lenyűgöző épületei az azokat építtető ember hatalmát is jelképezték, vagy az istenek hatalmát testesítették meg. A díszítés kiváló módszer volt az épületek jelképes hatalmának a kihangsúlyozására, a kő pedig remek alapanyagnak bizonyult ehhez. így aztán a remek kőépületeken gyakran találunk nagyszerű épületdíszítéseket. Nézzük az ókori görögök példáját! ők fejlesztették ki a három oszlopfajta (dór, ión és korinthoszi) rendszerét, amely meghatározta az egyes oszlopok tervezésének és díszítésének szabványait, az oszlopfő és az oszlopláb kialakításának módját, valamint a koronapárkányzatot (az oszlopfők feletti díszítések összességét) a rajta végigfutó frízzel. 53
