Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Zsugorodó világunk
HAJOK ES TUTAJOK Amikor az ember megtanult a vízen közlekedni, nagy lépést tett előre, hiszen így új területeket deríthetett fel, és új erőforrásokat aknázhatott ki Víz vesz körül bennünket. Most ne csak arra gondoljunk, hogy a Föld felszínének 70 százalékát tengerek borítják, hiszen azon kívül ott vannak a tavak, folyók és patakok is. őseink gyakran telepedtek le ezek mellett, s nem csupán azért, mert a folyók közelében termékenyebbek a földek, hanem azért is, mert onnan a számukra nagyon fontos vizet és halakat szerezhettek. Az ember hamar felismerte, hogy előnyére szolgálna, ha a folyópartnál távolabb juthatna a vízben, mivel ott sokkal több halat foghatna, no meg a vízen utazni is lehetne. Azt nem tudjuk, mikor készülhettek az első csónakok. Ausztrália benépesítése nagyjából 50000 evvel ezelőtt kezdődött meg, és mert a földrészt akkor már tenger választotta el Délkelet-Ázsiától, feltételezhető, hogy az őslakosok valamiféle csónakon vagy tutajon érkeztek meg. Talán valaki a patak vizében úszó ágakat nézve jött rá, hogyan készíthetne olyan eszközöket, amelyek a felszínen tartanák. Valószínű, hogy az ember először egy7 fatörzsbe kapaszkodva merészkedett távolabb a vízparttól, a vízzel sodortatta magát, s csak néha próbált meg a kezével vagy7 karjával kormányozni. Biztosan voltak oly an hely7ek is, ahol nagy on hamar rájöttek, hogy a levegővel megtöltött edények különösen jól úsznak. Itt aztán összevarrt, felfújt állatbőrökből készült úszókat vagy7 lezárt agyagedényeket kezdtek használni. Tutajok Az első igazi vízijárművek a tutajok voltak - ezek olyan szerkezetek, amelyeknek a tetején utazunk, nem pedig a belsejében, mint a csónaknál. Az ilyen tutajokat néha egészen különös úszókból készítenék, például állatbőr tömlőkből, amely eket összekötöztek, s azokra az utasok vagy a szállítmány elhelyezésére szolgáló nagy falapot fektettek. Egy7 Kr.e. 700 körül készült asszír dombormű oly an faszerkezetes tutajt ábrázol, amelyet számos felfújt és összekötözött állatbőr tart a víz színén. A Kr.e. VI. századból származó, faragott etruszk drágakövek alapján pedig olyan tutajokat ismerhetünk meg, amely ek összekötözött edényekből állnak. 152 Régen a tutajokat a legkülönfélébb módszerekkel építették - például bőrökből, cserépedényekből vagy fatörzsekből. Ezeket az anyagokat használtak fel a legegyszerűbb úszó alkalmatosságok összeállításához. Bármilyen bizarrnak tűnjenek is az efféle járművek mai szemmel, az ókori népek szempontjából több fontos előnyük is volt. Az edényeket elég könynyü volt elkészíteni, s ezek különösen hasznosnak bizonymltak a szikláktól és kövektől mentes vizekben. Az állatbőrökből kiereszthették a levegőt, és ezeket szükség esetén magukkal is vihették tulajdonosaik. Az utóbbi különösen fontos volt, mivel az ókori hajósok gyakran csak az áramlással vitették magukat a folyón lefelé. A bőröknek köszönhetően megtehették, hogy szállítmányukat tutajjal vigyék le a foly'ón, aztán a tömlőket leeresztve szárazföldi úton térjenek haza. A régi tömlőtutaj-ábrázolásokon gy akran egy7 szamár is látható a fedélzeten, amely hasznos málhásállat lehetett a hazafelé vezető úton. Az átlagostól eltérő körülmények uralkodtak az ókori Egyiptomban. Számukra a Nílus ideális víziutat jelentett, hiszen 1200 km hosszan megszakítás nélkül volt hajózható, s rajta lefelé az áramlat, felfelé pedig az uralkodó széljárás segítette a járműveket. Egy iptomban nagy7on kevés volt a fa, viszont felfedeztek egy másik, tutajépítésre kiválóan alkalmas any agot - a Nílus partjait elborító nádat. Az első egyiptomi vízijárművek tehát összeerősített nádkötegekből álltak. A Kr.e. IV. évezredre aztán ezek az eszközök már egészen kiforrottá váltak. Egy ik végük elegánsan elkeskenyedett, hajtásukhoz és kormányzásukhoz pedig evezőt használtak. Már ezek is nagy előrelépést jelentettek, de mind közül a legfontosabb újítás az volt, amellyel munkába fogták a Nílus mentén uralkodó széljárást: számos egyiptomi tutajt vitorlákkal is felszereltek, így7 a hajósok immár függetleníthették magukat a folyó áramlataitól. Hagyományos „coracle” vagy „quffa” favázzal és állatbőrborítással tett állatbőrökből állt. Az efféle csónakot az asszír tömlőtutajhoz hasonlóan kezdetleges eszközökkel - kovakésekkel és csonttűkkel - is el lehetett készíteni. A tutajhoz hasonlóan a csónak is sokoldalú eszköz Gyékénycsónakok és fatörzskenuk A tutaj sok célra tökéletesen megfelelt. Hamarosan rájöttek azonban, milyen további előnyöket nyújthatnak a csónakok, amelyekben a legény ség és a rakomány száraz maradhat. A csónaknak sem kellett bonyolult szerkezetnek lennie: egyik legkorábbi változata valószínűleg könnyű favázra feszi-
