Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
II. dr. Gyertyánfy Péter: Munkaviszony és szerzői jog
E fejezet bevezető gondolata az volt, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos szoftverszerzői jog egy bizonyos kompromisszumot jelent. Eddig e kompromisszumnak azokat az elemeit vizsgáltuk, amelyek a munkáltató szoftverfelhasználással kapcsolatos közvetlen érdekeit ismerik el, biztosítják. Lássuk most a másik oldalt is, a munkavállaló szoftverszerző anyagi garanciát. A szerzői jog általában, s így a szoftver esetében' is, a munkavállaló munkabér melletti szerzői díjazásával ösztönöz a kollektívában való alkotásra, az alkotás jobb minőségére. Eszerint, ha a munkáltató a munkaköri kötelezettségként készült, s neki átadott szoftverműre harmadik személlyel felhasználási szerződést köt, a szerződés alapján neki járó szerzői díj egy része a munkavállaló szoftverszerzőt illeti meg. (Szjt. Vhr. 12. §. (1) bekezdés) Látható, hogy a szabály kivételes jellegű, a díjigény nem mindenféle, hanem csak úgynevezett külső felhasználás esetén jár, vagyis ha a munkáltató a szoftverre harmadik személlyel köt felhasználási szerződést. A jogszabályból és a bírói gyakorlatból1 is egyértelműen látszik, hogy a külső felhasználó, a szoftver létrehozását, elkészítését megrendelő is mindig ,,harmadik személy’ a munkáltató—munkavállaló kettőshöz képest. A felhasználás, a felhasználási szerződések fogalmát már érintettük; itt csak arra utalunk, hogy ilyen „díjalapító”, harmadik személlyel kötött felhasználási szerződés, „külső felhasználás” például a más polgári jogi szerződéstípus keretében szoftver létrehozására, átadására (is) irányuló szerződés, illetve szoftverátadás is (pl. kutatásfejlesztési szerződés). így foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is.2 Ugyanígy „külső” felhasználás az a jogviszony is, amely saját szoftverrel külső megbízó részére adatfeldolgozásra irányul. E jogi kapcsolat lényege ugyanis a külső megbízó szempontjából a szoftver felhasználásának lehetősége, s ehhez képest másodlagos, hogy ez a megbízó üzemében, a saját dolgozóival vagy éppen a szoftvertulajdonos megbízott cég fedele alatt, annak dolgozói közreműködésével történik. Végül lássunk egy kivételes esetet is: A saját fejlesztésű operációs rendszerprogramok a számviteli szabályok szerint állóeszköznek minősülnek, forrásuk a vállalat érdekeltségi alapja. Vásárlás esetén ezeket beruházásként kell finanszírozni és az állóeszközök között kell nyilvántartásba venni, ha pedig ilyen saját fejlesztésben készül el, akkor ez a saját-rezsis beruházásokkal azonos elszámolási rend alá esik. A saját-rezsis beruházás teljesítményértéke (mégpedig nem csupán a közvetlen önköltség mértékéül) árbevételnek számít, tehát ugyanolyan, mintha a programot a szervezet értékesítette volna. Ma még nem tekinthető eldöntöttnek, keletkeztet-e díjigényt a munkavállaló javára ez a „bevétel”. 9. A munkavállaló díj részesedési igényének keletkezése 1 Legf. Bír. Pf. III. 20197/1985. sz. ítélet. 2 Legf. Bír. Pf. III. 20197/1985. sz. ítélet. 36
