Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
ségének mérését. Több-kevesebb jogon hivatkozunk arra, hogy stopperórával mérni lehetetlen az elme működését. A számítógépi programok megalkotása valójában heurisztikus tevékenység, amelyben egyáltalán nem kizárt, hogy háromnapos kemény és eredménytelen töprengés után az alkotó otthonában, egészen más tevékenysége közben jut el az új, a döntő gondolathoz, amely azután alkotásra készteti. Ez így önmagában is igaz, de az is, hogy a munkáltatót mégiscsak érdekli, hogy szoftverfejlesztési munkái milyen ütemben haladnak.) Egy azonban bizonyos: a szellemi munkanapló, mint előírt alapnyilvántartás bizonyítja, hogy a vélt vagy a valóságos szerző valamely meghatározott időpontban valójában dolgozott egy szoftverfejlesztési, alkotási munkán. A harmadik ilyen önköltségszámítási, tehát tulajdonképpen kalkulációs alapnyilvántartás a számítógép-napló, amely világosan tájékoztat arról, hogy egy meghatározott munkafolyamat a számítógépen mikor zajlott le. Ennek gazdasági és üzemvezetési előnyeit és lényegét itt nem érintve, egy tényt, egy körülményt mindenképpen igazol: ha egy adott munkaszámmal azonosított szoftvert a számítógépen teszteltek, akkor az ebben az időpontban már valamely meghatározott, a szellemi munka szempontjából akár 100 százalékos készültségi fokot is elért. Számítógépen tesztelni, vagy futtatni csak már elkészült programot, vagy legalábbis ennek lényeges részeit lehet. Hatósági előírás arra sincsen, hogy a számítógép-naplót milyen formai követelmények mellett kell vezetni, de egy alapvető követelmény fennáll: az, hogy a számítógép bekapcsolt idejének minden másodpercéről el tudjon számolni. Vezethetik tehát ezt akár kézi úton, akár a gép automatikus naplórendszerén keresztül, választhatnak olyan formát, hogy az alapadatokat a számítógép rögzíti és ezek összegezését kézi úton vezetik be a naplóba: lényeges, hogy ebből a fejlesztés alatt álló vagy akár már befejezett számítógépi programok tesztelési időadatai világosan meghatározhatók legyenek. Az említett három alapnyilvántartás azonban csak időbeliséget igazol, nem többet, hogy valamelyik munkatársunk, aki szoftveralkotással foglalkozik, a munkáját milyen szakaszokban végezte és az alkotás folyamatát mikor fejezte be. Joggal mondhatjuk, hogy ettől még a megalkotott szoftver lehet a világ legzseniálisabb, de leghasználhatatlanabb számítógép-programrendszere is, de azt, hogy az adott műnek egyéni, eredeti jellege van, ezek az alapnyilvántartások természetszerűleg nem bizonyíthatják. 9. Az egyéni-eredeti szoftver Szerzői jogi törvényünknek és végrehajtási utasításának egyik sajátossága az, hogy az elsődleges alkotásoknál, eredeti műveknél a jogszabály kifejezetten nem említi a mű eredetiségét, önállóságát vagy egyéni voltát, mint szükséges feltételt. A Szjt. 4. §. (2) bekezdése azonban jogi védelem alá helyezi „.. .más szerző művének átdolgozását, feldolgozását vagy fordítását is, ha annak egyéni, eredeti jellege van”. Itt tehát egy olyan sajátos esettel állunk szemben, hogy a szerzői jogi törvény átdolgozástól, feldolgozástól vagy fordítástól ezt a bizonyos egyéni, eredeti jelleget megköveteli, 21
