Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
normális gazdálkodás, üzemvezetés mellett nem várják meg, amíg az említett adathordozó fizikailag elhasználódik, hanem másolatot készítenek róla.] A fentiekben már állást foglaltunk a szakma egyik sokat vitatott kérdésében, amikor kifejtettük, hogy például a szoftvertermékek alkalmazásával, igénybevételével végzett gépi adatfeldolgozásnál a felhasználás e fajtáját a nyilvánossághoz közvetítéssel egyenrangúnak kezeljük, hiszen e tevékenységért a szolgáltató a nagyközönség egy tőle elkülönült, külső tagjától árbevételhez jut. Ide azonban még egy megszorítást kell tennünk: a gépi adatfeldolgozási vállalkozási szerződésekben és a teljesítményért kibocsátandó számlában szerepelnie kell annak, hogy az adott szoftver használatáért, felhasználásáért, esetleg bérletéért, a megbízott vállalkozó díjat kap. Hogy ezután ez a díj a feldolgozott tételszámokhoz, vagy az igénybe vett számítógép-órákhoz igazodik-e, vagy átalányjellegű, annak a jogi helyzet szempontjából nincsen jelentősége. A szoftver jogi és gazdasági természetéből folyóan érdekes annak eldöntése, hogy valamely szoftver alkotásnak a fejlesztő szervezet programkönyvtárában való elhelyezése nyilvánosságra hozatalnak tekinthető-e. E kérdésben igen sokféle véleménnyel találkoztunk. Egyesek szerint a szoftver programkönyvtárba történő elhelyezése úgy tekintendő, mint a szerző hozzájárulása a nyilvánosságra hozatalhoz. Ezt senki nem vitatja, de hiszen ezt a hozzájárulást bármely más ügyletnél is vélelmezni lehet, sőt kell, ha azt a szerző alapvetően nem korlátozta, vagy nem tiltotta meg. Az úgynevezett programkönyvtár ugyanis nem más, mint egy olyan eszköztár, és nem is olyan, amelyhez bárki hozzáférhetne, hiszen a belügyminiszternek egy már jól ismert rendelete erre nézve sokirányú kötelezettséget ír elő. (A számítástechnikai rendszerek titok-, vagyon-és tűzvédelméről szóló 1/1981.(1.27.) BM számú rendelet.) A programkönyvtárban elhelyezett számítástechnikai programok — ha éppen nem államvagy szolgálati titkok - legalábbis üzleti titoknak tekintendők, tárolásukat, kezelésüket szigorú belső alakiságok írják elő és ezt a nyilvánosság kizárásával végzik. A gyakorlati szakmai nyelv az amerikai—angol terminológia alapján szóbeli fordítással honosította meg a „programkönyvtár” kifejezést. (Lásd még a 7788/7. Magyar Népköztársasági szabvány 07.01.02. megnevezését, amely a (programkönyvtárat számítógépi programok rendszerezett gyűjteményeként határozza meg. Más irányú félreértés az, hogy a forgalmazó, kereskedelmi jellegű vállalatoknál az értékesítés, bérlet vagy egyéb ügyletek céljából tárolt programtermékeket úgy kezelnék, mintha az azonos lenne valamely számítástechnikai intézmény, üzem programtárával. Itt, ebben az esetben már nem is eszköztárról vagy rendszerezett gyűjteményről van szó, hanem egyszerű áruraktári elhelyezésről. Az áruraktár rendeltetése a forgalmazás lehetővététele. Itt zajlik le a mű nyilvánosság felé való közvetítésének egyik olyan kezdő fázisa, amelyet az ügylet megkötése és lebonyolítása, vagyis a programiérmékpéldány átadása, bérbeadása stb. zár le. 17
