Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
7. Szabad felhasználás A Szít. 16. §-a szerint a 17—21. §-aiban részletezett esetekben a mű felhasználása díjtalan és ahhoz a szerző (jogutódja, a szerzői jog egyéb jogosultja) hozzájárulása sem szükséges. A jogszabályi tényállások egyike-másika a szoftverrre is vonatkoztatható, ami azonban számos szakmai jellegű megfontolást igényel. így például a Szjt. 17. § (2) bekezdése iskolai oktatás, valamint a tudományos ismeretterjesztés céljára ,a már nyilvánosságra hozott mű részletét, vagy a kisebb terjedelmű önálló művet — megfelelő feltételekkel - szabadon felhasználni engedi. Ez szoftver esetében sem kifogásolható, mert a tételes jogszabályok erre lehetőséget adnak, de azt igen méltánytalannak minősíthetjük, ha a magas összegű tandíjjal járó felnőttoktatási formáknál a nagy fejlesztési költségekkel járó és már nyilvánosságra tárt, akár kisebb terjedelmű szoftvert is szabad felhasználásként, díjfizetés nélkül vennék igénybe. A SzjT. 18. § (1) bekezdése szerint a nyilvánosságra hozott műről másolat készíthető, ha ez nem szolgálja sem forgalomba hozatal, sem jövedelemszerzés célját és a szerző jogos érdekeit egyébként sem sérti. Úgy véljük, a szoftver esetében a más szoftverének belső üzemi (pl. gyártási vagy akár könyvelési) célú lemásolása is sérti a szerző jogos érdekeit, így csak szerzői (forgalmazói) engedéllyel történhet. Az ilyen másolás rendszerint egyben jövedelemszerzés célját is szolgálja, ha közvetetten is. Félreértés forrása lehet a Szjt. 18. §. (2) bekezdése, amely a szabad felhasználás körébe sorolja valamely mű egyes példányainak kölcsönzését is. A jövedelemszerzési célú, tehát visszterhes ideiglenes használatba adást meg kell különböztetnünk ettől az alapvetően ingyenes kölcsönzéstől. Ha tehát a szoftverpéldányt ellenértékért adják „kölcsön”, ez már nem szabad felhasználás; polgári jogunk szerint ez bérlet. 8. A szoftverszerzőség vélelmezése, bizonyítása A Szjt. 4. §. (1) bekezdése szerint „a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző)”. A Szjt. 9. §. (2) bekezdése szerint „a szerző követelheti, hogy e minőségét senki se vonja kétségbe”. E két szabályból következik az is, hogy mindaddig a művön szerzőként feltüntetett személyt kell valamely alkotás szerzőjének tekinteni, amíg annak ellenkezőjét be nem bizonyítják. A bizonyítás módja — ha a vitázó felek nem egyeznek meg —, rendszerint bíróság előtt folyó per. Ez azt is jelenti tehát, hogy annak kell megfelelő bizonyítékokkal alátámasztania véleményét, aki a feltüntetett alkotó szerzőségét, szerzői mivoltát vitatja. Aki jogosulatlanul használja fel más szerzői alkotását, az kártérítéssel, utólagos díjfizetéssel tartozik és abbahagyásra stb. kötelezhető. Az a szerző azután, akinek ez a magatartás személyi vagy vagyoni jogait sérti, tartozik azzal, hogy bizonyítékait bemutassa és a jogsértőre rábizonyítsa a jogsértés tényét. 18
