Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
5. A szoftver-termékek tulajdona Mielőtt magukra a tulajdonjogi kérdésekre rátérnénk, szükségesnek látszik egy nagyon gyakori és elbuijánzott terminológiai zavar tisztázása. Maga a szoftver ugyanis, mint minden más, a szerzői jogi szabályok értelmében védelmet élvező műtípus, csupán abban az esetben élvezhet védelmet, ha azonosítható formában létezik. A szerzői jog ugyanis nem elvont fogalmakat véd, hanem művekről beszél. Ez alapvetően nincsen másképpen a szoftvertermékek esetében sem, így maga a védelem, a vagyoni jogok érvényesítése gyakorlatilag mindenkor műpéldányokra, vagyis a szoftver egyes termékpéldányaira vonatkozik, akár egyes példányról vagy a példányok összességéről van szó. A szerzői jogi törvény a példányokra vonatkozó tulajdonjog létét, vagy nemlétét élesen elválasztja a szerzők jogi mü felhasználási jogától. így a Szjt. 28. §. (3) bekezdése szerint „. . .a műpéldány tulajdonjogának átruházása nem jelenti a szerzői jogok átruházását, a felhasználási szerződés alapján átadott példány pedig eltérő szerződési kikötés hiányában a szerző tulajdonában marad.” Nem vitás, hogy a szoftver maga sajátos jellegű szellemi alkotás. Az sem tagadható, hogy újszerű és jogi, gazdasági, számviteli stb. kezelése eltér a már kialakult fogalmainktól. A vállalati gazdálkodásban a szoftver-termékeket csak a maguk sajátos módján, belső törvényeik szerint lehet kezelni. Ez így van, akár számviteli kérdésekről van szó, akár ortodox munkaügyi fogalmak alapján kísérelünk meg bérbesorolási útmutatót készíteni, ha finanszírozási kérdések megoldását keressük, ha megkíséreljük a költséggazdálkodás legelemibb és legvulgárisabb formáit ráhúzni, valahol valami e kísérleteink ellen lázad. Fentebb idéztük a Szjt. 28. § (3) bekezdését, amely a tulajdonjog és a szerzői jogok átruházásának éles szétválasztását mondja ki. A szerződések megkötésénél tehát első és legfontosabb teendő már eleve rendezni a szoftver egyes példányainak sorsát és tulajdonjogi viszonyait. Például így: „Szerző korlátlan felhasználást engedélyez a megbízónak az elkészülő szoftver összes példányai tekintetében. Ezeket a szerző köteles a megbízónak átadni, amely ezeket hasznosíthatja, értékesítheti és számítástechnikai vagy nyomdai úton lemásolhatja, sokszorosíthatja.” Ugyanakkor egyértelműen rendelkezni kell a szoftver felhasználási jogairól is: a jogátadás saját belső futtatást vagy műpéldányonkénti terjesztést is magában foglal-e: kizárólagos-e vagy a szoftverre a szerző másnak is engedhet felhasználási jogot; mi az diőbeli és területi hatálya; a felhasználó másra átruházhatja-e a jogokat (például a műpéldányonkénti terjesztés jogát). A szoftvertermékek műpéldányainak árujellegéből adódik az, hogy egy-egy példány vagy akár összes példányai értékesíthetők, bérbeadhatók. A műpéldány(ok) vevőjét ez csak a szóban forgó példány belső használatára (akár ilyen célú továbbfejlesztésére) jogosítja. A műpéldányban megjelenő szoftver továbbforgalmazásához (a megvett példány bérbeadása, sokszorosítása, s ezeknek forgalmazása, a megvett példányban rögzített szoftver továbbfejlesztése s az így létrejövő másodlagos szoftvermű értékesíté-14
