Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)
Repülőgéptechnika
A 30-as évek elején jelentek meg a szerkezetileg egyszerű ,,V” alakú irányfelületek. Ezen a változaton nincs külön vízszintes és külön függőleges irányfelület, hanem a vízszintes irányfelület úgy van beállítva, hogy síkja a gép szimmetriasíkjával hegyes szöget zár be. Ha mindkét kormánylapot egyirányba térítik ki, akkor magassági kormányként, ha ellentétesen térnek ki, akkor oldalkormányként működnek. Ez a megoldás a gyakorlatban most kezd elterjedni a közepes sebességű repülőgépeknél. Az irányfelületek egymáshoz, valamint a szárnyhoz viszonyított helyzetét az árnyékolás elkerülése határozza meg. A szárny vagy a törzs árnyékolásán azt kell érteni, hogy a vezérsík bekerül aszárnyról leváló levegőáramba, ekkor a kormányok hatásossága csökken, esetleg teljesen megszűnik. Nagy állásszöggel való repüléskor viszont a vízszintes vezérsík árnyékolhatja helytelen elrendezés esetén a függőleges vezérsíkot és az oldalkormányt. A repülőgép vezérsíkjai a törzshöz mereven rögzített szabadonhordó vagy kitámasztott elrendezésűek. Szerkezetileg függőleges és vízszintes vezérsíkra oszthatók. A függőleges vezérsík általában oldható kötőelemekkel van a törzsvég felső részéhez erősítve. Kisebb repülőgépeken gyakori a törzzsel egydarabból készülő, nem leszerelhető függőleges vezérsík. Szerkezeti kialakítását tekintve a függőleges vezérsík hasonló a szárnyhoz és a vízszintes vezérsíkhoz. Általában kéttörzsű repülőgépeken alkalmazzák az osztott függőleges vezérsík megoldást. Ez különösen katonai repülőgépeken előnyös, mivel hátrafelé jó kilövési lehetőséget biztosít. A vízszintes vezérsík legtöbb esetben egyrészes. A törzs hátsó végén szabadon hagyott nyílásba helyezik be és csavarokkal rögzítik. Belépőéle jégtelenítő berendezéssel ellátott. Néhány nagyobb típuson a vízszintes vezérsíkot földön vagy repülés közben 17. ábra. Különleges kialakítású, „V” vezérsíkú repülőgép 18a ábra. Korszerű repülőgép magassági- és oldalkormánya 28
