Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)
Repülőgéptípusok - Szovjetunió
Középhatótávolságú, alsószárnyú, gázturbinás repülőgép. Az 1955 óta üzemeltetett TU-104 továbbfejlesztett változata, a polgári légiforgalom egyik legkorszerűbb, gázturbinás repülőgéptípusa. Három részes, túlnyomásos kabinja lehetővé teszi a nagy magasságban való repülést. Az utaskabin első részében 30, a középsőben 15, a harmadikban 55 férőhely van. Az utasfülkéket éjjel opál szerves üvegből készült, szórt fényű menynyezetlámpák világítják meg. A fülke falait műanyaggal, plasztiklemezekkel és nemes fautánzatokkal díszítették. A terjedelmesebb csomagok és a teheráru az utastér alatti csomagtérben, a kézipoggyászok az utasfülkék oldalfalai mentén húzódó csomagtartókban helyezhetők el. A gép fedélzetén levő konyhában 100 utas részére készíthető meleg étel. TU PO LJ EV TU-104 B A gép főbb jellemzői Utasférőhely 100 fő A törzs hossza 39,7 m A gép magassága 12 m A szárny fesztávja 34,54 m A szárny felülete 188 m2 Maximális felszállósúlya 75 500 kp Maximális leszállósúlya 64 000 kp Maximális hasznos teher 13 350 kp Maximális sebessége 9000 m magasságban 1 000 km/h Maximális utazósebessége 10 000 m magasságban 900 km h Szolgálati csúcsmagassága 12 000 m Maximális hatótávolsága 13 300 kp hasznos terheléssel 4 200 km Leszállási úthossza 1 540 m Hajtómű: 2 db RD-3M típusú, gázturbinás sugárhajtómű Max. teljesítménye 2x8 700 kp tolóerő 161
