Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Békés megye
sebb volt az út szintjének megtartása, amely — csak úgy mellékesen — két szép régi hidunk fenmaradását is lehetővé tette. A Békés vármegyei utak és hidak 1837. évi összeírása a hidat feltünteti, mégpedig a következőképpen: „A Bárdos Nagy Hidja egészen téglából, négy bóthajtásra, 28 öl hosszú, 6 öl széles, két gyaloguttal, jó állapotban.” A híd a Műemlékjegyzékbe M. jelzéssel fel van véve. Évszám megjelölése helyesen 1807—1808, az irodalomban több helyen hibás adattal szerepel. KAPUS-HÍD A város legközpontosabb hídja a Kőröst a régi piactér helyén létesített gyönyörű park és aTanácsházaelőtt elvonuló főutca között keresztezi. Az út, amely ezen átvezet a Békéscsabáról Gyulán át Nagyvárad felé vezető 439. sz. főközlekedési út. Ennek az útnak régen sokkal fontosabb szerepe volt, de a híd jelentősége az útét mindenkor messzemenően meghaladta. A szépen gondozott Kőröspart látképe megállásra kényszeríti a h időn áthaladó utast. A szomorúfüzek és a víztükör szemlélete közben érdemes lemenni azon a néhány lépcsőn, amely levisz a partra, mert a híd falazatait fentről nem is lehet észrevenni. A vasbeton gyalogjáró és a szabványos vaskorlát modern hidat sejtet alattunk (42. kép). A híd kétnyílású téglaboltozat, három és fél tégla vastag falazattal, amely a záradékban három tégla vastagságúra csökken. Méretei impozánsak, egy-egy nyílás 12,00 m (6 és egyharmad öl) méretű s ez a nyílásméret jelenleg Magyarországon a régi hidaké között a legnagyobb. Ennél csak az 1942-ben elbontott miskolci Sajó-híd nyílásméretei voltak nagyobbak. A híd teljes hossza 30 méter. Mai szélessége 12,00 m, ami a 8,00 m-es kocsiútszélességből és egy-egy 2,00 m-es járdáéból tevődik össze. A híd eredeti szélessége azonban kisebb volt. A két járdát utólag építették hozzá, ezért kétoldalt idomvasakból konzolokat építettek, amelyek a hidat 1,70 m-rel szélesítették ki mind keletre, mind nyugatra. A boltozatok szélessége 8,60 m (4 és fél öl) volt, s ebből nyilvánvalóan fél ölet foglaltak el a mellvédek és 4 öl maradt szabadon a közlekedésre. A mellvédek ma már nincsenek meg és a kiszélesített hídra szerelt vaskorlát nem nyújt üde látványt. De a szép ívelésű boltozatok s a konzolok védelme alatt jól konzervált homlokfalazat érzékelteti az építmény művészi és történeti értékét. Kerek tíz esztendővel későbben, a Bárdos-híd építése közepette, 1807. szeptember 5-én jelentette Tomcsányi Kristóf főszolgabíró a vármegye közgyűlésének, hogy a gyulai Kőrösön levő fahíd annyira megromlott, hogy rövid idő múlva használhatatlan lesz. A vármegye közgyűlése már ezt megelőzően — a Bárdos-híd építése kapcsán — úgy döntött, hogy a jövőben hídjait téglából építteti fel. Arra utasította tehát Vertich József megyei földmérőt, hogy a híd tervét és költségvetését készítse e1 Az uradalom ennek a hídnak a felépítéséhez is felajánlotta a segítségét. A földmérő még ugyanabban az évben beterjesztette a híd terveit, amelyeket a közgyűlés a Helytartótanácshoz felküldött. A Helytartótanács szakszerve az Építési Főigazgatóság nem hagyta jóvá a beterjesztett tervet, hanem új tervet készített és azt kivitelezésre ajánlotta a vármegyének. A Vertichféle tervvel szemben az volt az észrevétel, hogy „hoszszabb és szélesebb, mintsem kellene”, de ezenfelül azt is kívánta a főhatóság, hogy a vármegye új költségvetést készíttessen és vizsgáltassa meg, hogy a mederfenék elég teherbíró-e ahhoz, hogy a pillérek által ráterhelt súlyt süllyedés nélkül képes viselni, nem kellene-e cölöpalapozást készíteni vagy a hidat fából építeni. A főhatósággal való levelezés, a kért adatok és vizsgálatok előkészítése időt igényelt. Közben a híd állapota tovább romlott. Tomcsányi főszolgabíró 1810- ben újból jelentette, hogy „a történhető veszedelmek elkerülése végett szükséges volna új, mégpedig kőhidat csináltatni.” A május 30-i közgyűlés ennek alapján elrendelte a hídépítés előkészületét, amit Tomcsányi főszolgabírónak, Névery főszámvevőnek és Vertich föld5* 67
