Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)

Hídleírások - Békés megye

kezni erről az epizódról, miközben a Bardos-ér ki­száradt medrét szemléljük. Az építkezés 1807. május 25-én a vizet elrekesztő gát építésével kezdődött meg. Erre a munkára egy heti időre 255 gyalogembert és 102 szekeret rendelt ki a főszolgabíró. A további közmunkakivetések elosztását 1807. június 3-án tárgyalták meg a megyei szolgabírák. A megye 20 községére kivetettek összesen 1718 szekeres és 766 gyalog napszámot és felhívták az elöl­járókat, hogy a munkára erős embereket, ne pedig gyerekeket állítsanak, „mert a munka terhes és úgy fog folytattatni, hogy egy része nappal, más része pedig éjtszaka fognak dolgozni, mivel a munka azt úgy fogja kívánni.” A gyalogosok részint a kőművesek­nél, részint a homoknak a bányából való kihányásánál fognak dolgozni. A szekerek téglát és homokot horda­nak, azután pedig földet és homokot az új kőhíd meg­töltésére, hogy az idén és előbb a „flastromozó mester terméskővel kiflastromozhassa.” A Bárdos hídját az 1808. évben már átadták a for­galomnak. Erről tanúskodik az a körülmény, hogy november 3-án Tomcsányi főszolgabíró arra utasította Magyargyula és Németgyula városokat, hogy a híd két végét az uradalom és a vármegye téglaégetőjéből el­hordandó tégladarabokkal és porral azonnal csináltas­sák meg, mert nagyon ki van szekerezve. A hídon azonban még kisebb jelentőségű munkák hátra voltak, s ezeket nemcsak a következő 1809, hanem még az 1810. évben sem végezték el teljesen. Ide tartozik az is, hogy a fedkövek egy részét nem tették a helyére, amit az egykorú írás ezzel a szöveggel említ:.......a faragott köpönyegköveket, melyek a milovai kőbányában ké­szen várják a szekereket, szállítsák el, hogy a Bárdos hídja mentül előbb azokkal befedettessék, nehogy a téli időben a fedetlen téglák elázzanak és a jólelkű emberek, amicsodások megyénkben találtatnak, nehogy ellopdossák... ” Mai ésszel gondolkozva a fedkövek célját a homlokzati és mellvédfalak védelmében jelöltük volna meg, elsősorban az esővíztől és a hólétől való védelemre gondolva. E sorok olvasása nyomán nem lesz helytelen a következtetésünk, ha a fedkövek célját, a falazatok védelmét — különösen a terhet nem viselő mellvédfalak esetében — a megbontás elleni védelemre értelmezzük. A fedetlen téglafal felső tégláit nem nagy dolog elemelni, különösen ha a habarcsot eláztatja az esővíz. A fedkő megbontása már körülményes, egye­dül, éjnek idején el sem végezhető. 1808-at írunk, drága az építőanyag és pénztelen a nép. A Bárdos-híd tehát elkészült és azóta is teljesíti hivatását, hordozza a Békéscsaba—Gyula—Nagyvárad főközlekedési út forgalmát. A XX. század elején azonban mondhatni csupán véletlenen múlt, hogy a hidat mindenestül el nem bon­tották. Említettük, hogy a hídon a városközpontból nyugati irányban kivezető Lenin sugárút halad át. Ez az út a XX. század elején még csak töltés volt, amely kiemelkedett az őt körülvevő terepből, mint ahogyan a vízállásos területeken áthaladó országutak is általá­ban ki vannak emelve a terepből. Ennek a töltés­­szakasznak nyugati végén a Bárdos-híd, keleti végén pedig, s ott északra fordulva a Kapus-híd áll. Mindkét híd még az út szintjéhez képest is magasabb pálya­szintű, tehát a környező terepből erősen kiemelve épült meg. Amikor tehát sorra került a környező terület rendezése és beépítése, a helybeli képviselő­­testület azzal a kéréssel fordult a vármegyéhez mint az út fenntartójához, hogy az út szintjének leszállításá­val járuljon hozzá a környező terület kialakításához. A javaslat szerint a Bárdos-híd elbontható lenne, mert helyére elegendő egy 50 cm átmérőjű átereszt építeni, a Kapus-híd ugyancsak pótolható lenne egy ennél ala­csonyabb fekvésű és kisebb nyílású híddal. Ezt az előter­jesztést 1905. március 30-án fogalmazták, s miután a vármegye közgyűlése annak teljesítése elől fedezet hiányában elzárkózott, a tér rendezését az úttest szint­jének leszállítása és a hidak elbontása nélkül hajtották végre. Szinte mondanunk is felesleges, hogy mind ár­védelmi, mind városrendezési és kivétel nélkül minden egyéb szempontból, költség szempontjából is, helye­66

Next

/
Thumbnails
Contents