Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Békés megye
jövőben építeni. Évente egy hidat kell építeni, és a munkát a legsürgősebbel, a gyulai Bárdos-híddal kell kezdeni. A közgyűlés megbíztaVertichJózsefet, a vármegye mérnökét, hogy a híd „rajzolatját” és költségvetését készítse el és terjessze be. Vertich az 1804. április 24-i közgyűlésen bemutatta a híd tervét, amely ötnyílású hidat ábrázol. Ezt a tervet a közgyűlés jóváhagyásért a Helytartótanácshoz felterjesztette. A Helytartótanács részére az Építési Főigazgatóság végezte a szakvéleményezést a beterjesztett tervekről. Ennek iktatókönyvében a következő németnyelvű feljegyzést olvashatjuk: 624/1804. 16. July. Mittels Königl. Statthalterey Indorsat wird der Plan samt Kosten Überschlag von einer im Békéser Comitat über den Bárdos genannten Wassergang des weissen Körös Flusses an der Poststrasse bei Gyula neu zu erbauenden steinernen Brücke zur Revision und um Gutachten mitgetheilt. 26. Juny 804. Sind die Gründe angeführt worden, warum dieser Entwurf nicht könne beurtheilt werden, und dass erforderlich wäre, zu dieser und jeder andern nach diesem Muster zu erbauenden Brücke den Situationsplan samt Profil des Flusses oder Baches nebst der Anzeige des höchsten Wasserstandes durch das Comitat entworfen und anhergelangen zu lassen. 23. Aug. 804. A felterjesztés tehát nem volt kellően felszerelve. Hiányzott a híd elhelyezését ábrázoló átnézeti helyszínrajz, továbbá a vízügyi szempontból való elbíráláshoz szükséges vízállásadatok. A hiányzó adatok beérkezése után sem hagyták azonban jóvá Vertich tervét. Az Építési Főigazgatóság iktatókönyvének tanúsága szerint 1806. április 22-én az ott készült tervet (den hierorts entworfenen Plan) terjesztették a Helytartótanács elé, amelyhez előzetesen a megyével kidolgoztatták a költségvetést. Utóbbit Vertich készítette. Végeredményben ezt a tervet kivitelezték. Jóváhagyása 1806. szeptember 13-án érkezett meg Gyulára. Amíg a jóváhagyási eljárás folyt, a megye már intézkedett a hídépítéshez szükséges kőanyag megszerzése iránt. Tomcsányi Kristóffőszolgabírót bízták meg a hídépítés előkészítésével, aki a radnai és milovai bányákból az építés helyszínére való szállításokhoz a megye 20 községére összesen 1600 szekér kiállítását vetette ki azzal, hogy „ezen kőhíd örökös emlékezetére az egész világnak és nyugodalmára a gyulai lakosoknak építtetik.” A jóváhagyást kimondó helytartótanácsi leirat a hídépítés költségére 8862 forint kifizetését engedélyezte a megye házi pénztárából. A következő, 1806. november 8-i közgyűlésen Tomcsányi főszolgabíró bemutatta a radnai kőfaragómesterrel, Printz Józseffel megkötött szerződést és bejelentette, hogy a kövek egy részét már Gyulára szállíttatta és azok őrzésére a gyulai bírák strázsákat állítottak. A következő, 1807. április 24-i közgyűlésen az Oppenhauser György téglaégető mesterrel kötendő szerződést tárgyalták 100 000 db tégla égetése tárgyában. Ezen a tárgyaláson vetődött fel a Bárdos-híddal kapcsolatban először Czigler Antal építőmester neve, aki mint az uradalom építésze azt javasolta, hogy ne Gyulán, hanem a békési határban kijelölendő helyen égessék a téglákat, mert a gyulai tégla víz alá nem alkalmas. A közgyűlés ezért arra adott utasítást, hogy a téglavető mesterrel új megállapodást kell kötni. Időközben az uradalom befolyása érvényesült és a június 10-i közgyűlésen a hídépítés lebonyolítását Czigler Antalra bízták, aki a falazatok köbölét 20 forintért, a bolthajtások köbölét pedig 30 forintért vállalta el. Nagyon érdekes epizód a hídépítés történetében, hogy Tomcsányi Kristóf főszolgabíró figyelmeztette a vármegye közgyűlését, hogy a Kőrös szabályozásával a Bárdos-ere valószínűleg ki fog száradni, ezért helyesebb lenne, ha a hidat nem a Bárdosra, hanem a Kőrösre (a mai Élővíz-csatornára) építenék, „hol hasonló rossz stáczióban vagyon a fahíd.” Ezt a vélekedést azonban a megye nem fogadta el, hanem újból meghagyta Tomcsányinak, hogy mihelyt az idő engedi, kezdje meg a Bárdos-híd építését. Nem árt megemlé5 65
