Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)

Régi hidak problematikája - Fahidak

vizsgálta és észrevételeit, valamint javaslatait terjedelmes jelentésbe foglalta össze. A német nyelvű jelentésnek az észrevételeket tartalmazó részéből az alábbiakat idézzük:

,,A Tiszán átvezető nagy híd hossza 1 31 öl, szélessége 3 öl 5 láb és a jármok középtávolsága 3 öl 4 láb. Utóbbiak között két függesztőmű van, amelyek közül az egyik 11, a másik 10 öl hosszú. Középen a híd a mederhez képest 6 öl 2 láb, a két partnál 5 öl 3 láb magas, a középvíznek 3 öl 3 láb, illetve 2 öl 4 láb magassága van, ami helyenkint, erősebb kimosásoknál 1—1 1/2 öllel magasabb.

A hídhoz felhasznált teljes faanyag keményfa, kivéve az alátétfákat. Egy jármot 14 hüvelyk vagy 11/6 láb átmérőjű öt vasalt, egyenes cölöp támaszt alá. Ezenkívül egyik oldalon még egy ferde cölöp van, amely egyúttal jégtörőként szolgál. Jelenleg éppen ezeknek a többi cölöppel való vízszintes összekötése folyik. Elmondható, hogy az ácsmunkában semmi kivetnivaló nincs, s a híd a legszilárdabb, amilyen egyáltalában látható. (,,... die solideste ist, so man nur sehen kann.”)

A Szanda felőli parton a híd két ágra ágazik. Az egyik ág a nagy töltésbe torkollik, a másik abba az útba, amelyen a kocsiknak haladniok kell, miután a töltést a nagy áradáskor csak a sószállító kocsik használhatják. A nagy töltés felül 4 öl, alul 6 öl széles, s miután csupán föld a burkolata, az állatok gyakorta széttapossák, vagy más módon megrongálják.

Ez a töltés, amelyet mindkét oldalon 2 öl széles árok övez, a rajzon jelzett helyen eddig két lábbal ülepedett, ezért két év alatt ugyanannyival emelték — miután a terület mocsaras —, nehogy a töltést az árvíz ellepje. Másutt a töltés kb. 4 lábbal emelkedik a horizont fölé. Közepe sokkal mélyebb, mint a két széle, mert a kerekek nyomaikat mélyen bevágják. Ezt a töltést állítólag úgy építették, hogy egy réteg rozsét, erre egy réteg földet, majd ismét egy réteg rozsét és egy réteg földet helyeztek szabályos egymásutánban. A rőzse száraz töltésben nem korhad el, de a nagyobb teher alatt tönkremegy és nem tart semmit. Ezért kell, hogy tetején számottevő földréteg legyen. A töltésnek úgy adhatjuk meg a szükséges szilárdságot, ha minden fél láb vastag réteget alaposan és semmi esetre sem sietve döngölünk. A töltés erősítésekor ezt a munkát egyik tisztre bízták. Kézi erővel kb. 4 hüvelyknyire tolható be ék a földbe oly módon, hogy abból minden porozitás kinyomódjék és egyetlen tömb képződjék, amely a legnagyobb terhet képes viselni. Nem valószínű, hogy a rőzse és földrétegek egymásrahelyezése révén ez a szilárdság elérhető. A szolnoki híd töltésének nagymértékű süllyedéseiből, de a szemtanúk elbeszéléseiből is arra kell következtetni, hogy a földet nem döngölték kellőképpen. Ezt a töltést kilenc kisebb híd szakítja meg, amelyeknek cölöpéi és jármai keményfából, pallói és karfái pedig puhafából vannak. Ezek a hidak szilárdan épültek, s csak az a megjegyzés tehető, hogy a Csöbör-éri két híd teljesen puhafából épült. E két híd körül a töltés igen magas lévén, annak 2 öl szélessége nem elegendő. A Büdösvíz és Kákát hidjai 1736-ban kőből épültek. Az első még áll, egyetlen 2 öl 3 láb nyílású ív alkotja, a legmagasabb vízszintig faragott kővel falazták fel. Mindkét oldalon összekapcsolt kőlapokkal fedték. Szélessége 2 1 /2 öl. A másik hidat a Kákát 1739-ben beszakította és az összes szép faragott követ, amelyek mindegyikének hornya volt, elsodorta. A köveken csiga rajza és latin felirat volt, egyes darabokat a víz 50 öl távolságra sodort. A hídnak két oszlopa volt és az x-el jelölt helyen állt. A Kákát a Tiszából ágazik ki és a Tiszáéhoz hasonló jégjárása van. Nagy áradások alkalmával a telt meder a hídnál 90 öl széles és a víznek nagy sebessége van. Az említett 90 öllel szemben a 4 öl széles töltésekhez csatlakozó híd csupán 20 öl szabad nyílást biztosított a víznek. Ily módon a víz nem tudott a három ív alatt elfolyni és a hidat beszakította. A töltés sokkal nagyobb ellenállású volt. A kőhíd helyébe fahíd épült, a töltést még egy helyen átvágták és ide még egy hidat építettek.”

A hidat a XX. század elejéig tartó fennállása alatt még többször kellett javítani és újítani. így pl. 1844-ben

32