Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Fahidak
Könyvünkben a Magyarországon található téglából épült érdekesebb várfeljáró-hidakat a hídleírások között megtaláljuk, pl. Kőszeg, Mosonmagyaróvár, Tata, Siklós és Sárvár várfeljáróját. Magyarországnak a török uralom alól való felszabadulása a hídépítés terén lényegileg nem nyitott meg új korszakot. Az életviszonyok konszolidálódása csak igen lassan, fokozatosan következett be, és a XVIII. század végéig is eltartott. De ebben az időszakban már erősen érezteti hatását a faanyaggal való takarékoskodás, ami egyfelől az anyag tulajdonságainak jobb kihasználását, másfelől a faanyag helyett más építőanyag — kő, tégla — fokozottabb használatát eredményezi. A faanyag tulajdonságainak előnyösebb kihasználására irányuló törekvés a szerkezeti megoldások tökéletesítésére indítja a tervezőket világszerte. Különleges örömmel és büszkeséggel kell ezzel kapcsolatban megállapítani, hogy a XVIII. században Magyarország — az erdélyi folyókon épített nagynyílású fahidakkal — jelentős lépést tett, amely világviszonylatban is elismerten előbbre vitte a hídépítés fejlődését. Az a nagy jelentőségű szerkezeti újítás, amelyet az erdélyi fahidakon alkalmaztak, a vonórudas ív. Az akkori viszonyok között gondolni sem lehetett arra, hogy ez a megoldás erőtani ismeretek alapján, megfontolásból született. Erről szó sincs. A tervezőt pusztán a jó érzéke vezette abban, hogy az ív két pontját egymással —vízszintes rúddal — összekösse, s ezzel a közbeeső ívszakasz teherbírását növelje és nem elhanyagolható szempontként, az ív süllyedését csökkentse. Állítólag a felvidéken is voltak ilyen hidak. Az erdélyi fahidakról Murin István a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyének 1910. évfolyamában részletes leírást közölt. A XVIII. században három nagynyílású fahíd létesült Erdélyben, mégpedig a homoródi Móric-híd, a hévízi Olt-híd és a fogarasi Olt-híd. Első kettőt a XIX. század végén — 1886 és 1887 években — elbontották, illetve helyettük vasszerkezetű hidat építettek. Erről a két hídról más, mint nyílásaik mérete, nem ismeretes. A Segesvárról Brassóba vezető főúton állott ez a két híd, egymás közelében. Elsőnek egyetlen 35 m-es nyílása, másiknak három, egyenként 35 m-es nyílása volt, közben fajármokkal. Többet tudunk a fogarasi Olt-hídról, amelyet 1906- ban, lebontása előtt és közben lefényképeztek, felmértek és méreteit feljegyezték. Ez a híd a Fogaras—Segesvár úton közvetlenül Fogaras város szélén állott, s mint vámoshíd a fogarasi kincstári ménesbirtok tulajdonában és kezelésében volt (3. és 4. kép). A fogarasi Olt-híd 1778 és 1782 között épült s állítólag a legrégibb hajlított fatartós vonórudas ívhíd volt. 3. kép. A fogarasi Olt-híd az oldaldeszkázat elbontása után 1906-ban 4. kép. A fogarasi Olt-híd középső pillére bontás közben. A megvastagított falazat jól látszik a képen 26
