Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Fahidak
A felégetett híd cölöpcsonkjai alacsony vízállásnál talán még ma is láthatók, a második világháború idején mindenesetre láthatók voltak. Evlia Cselebi naplója több helyen említ meg hidakat. így Szekszárdnál a Sárvizén álló hídról megjegyzi, hogy 20 ívű fahíd, amelynek egyik íve felhúzható. Jani Palanka vára (ma Palánka puszta) ennek a hídnak a védelmére épült. Megemlíti a szolnoki fahidat is, amelyről a következőket írja: ,,A vár és a külváros között a Tisza folyón egy fahíd van. A Gyula vára felől érkező emberek a hídon mennek át. A Vár nyugati részén a hídon túl fekvő külváros így négyszögű kellemes külváros. Északi és keleti határán mély árok van, melyben a Zagyva folyik. E külvárosnak összesen 5 hóstyája van. Hatvan vára irányában egy nagy kapuja van. E külvárosnak csorgókútjai nincsenek, valamennyien a Tisza és Zagyva folyókból isznak.” A Szekszárd melletti és a szolnoki hidakra vonatkozó törökkori feljegyzés annál is inkább rendkívüli érdekességé mert e hidak létezésének, alakulásának és felújításának figyelemmel kísérését évszázadokon át teszi lehetővé. Jól tudjuk, hogy e törökkori fahidak jelenkori utódai ma is aktív részei Magyarország közlekedési hálózatának. A palánkai hídról említést tesz Ottendorf Henrik 1663-ban készült képes útleírása is, amely illusztrációként kézi vázlatot tartalmaz a környék helyszíni leírásához. Sajnos a vázlat és a leírás a valóságban azonosítható támpontokkal oly kevéssé egyeztethető, hogy annak alapján ma már nem lehet megtalálni a híd pontos helyét. A leírás szerint a várat cölöpökből és sárfalakból alkották meg és szigeten fekszik, amelyet víz és mocsár vesz körül. A Duna nem messze folyik el a vártól, de onnan nem lehet látni. Csak egy nagy felvonóhídon lehetett a várba jutni. Mivel azonban a török nagyvezér azt hitte, hogy a nehézágyúkat a felvonóhídon nem tudja átvitetni, még egy hidat építtetett valamivel feljebb a jobb oldalon. A leírás nyugatra teszi a jobb oldalt, mivel Tolnától kiindulóan tárgyalja a látottakat. A várakkal kapcsolatosan épített hidak jelentőségéről a mai embernek már igen nehéz fogalmat alkotnia, mint ahogyan a várról, a várban lakók mindennapi életéről is elég hézagos és egymásnak ellentmondó nézetek forognak a köztudatban. A várakat a törökkori tapasztalatok alapján a XVIII. században már részletes műszaki tervek alapján építik, s a várak tervezésében Magyarországon javarészt olasz hadmérnökök tevékenykednek. Levéltárainkban több várterv található, amelyek a különféle alakú és elrendezésű bástyák és kapuk mellett a feljáró hidak helyeit is feltüntetik. Egyik ilyen várnak a tervei között kivételesen meg lehet találni a feljáróhídnak a tervét is. A híd hétnyílású feszítőműves fahíd, fajármokon nyugszik és az utolsó fajármot az őrtoronnyal csapóhíd köti össze, amelyet az őrtorony mögül lánccal és rúddal lehet kezelni. Ez a terv a rajta látható címfelirat szerint 1740-ben készült. A haditechnika fejlődése párhuzamosan halad az építőanyagok fejlődésével, illetve a fának mint hídépítőanyagnak kezdődő visszaszorulásával. A XVII. és XVIII. században még megkísérelték a legmodernebb várak építésével meghosszabbítani a várak jelentőségét a hadászatban. Ebben az időszakban a várak már csak kőből vagy téglából képzelhetők el ún. külső sarokbástyákkal, amelyekből oldalozó tűzzel védik a falakat. A várfeljárók pedig ugyancsak kőből vagy téglából épülnek. A védelmet mindinkább a korszerű fegyverek, mind kevésbé az építmények biztosítják. így veszít jelentőségéből a vár feljáró csapóhídja, de maga az egész vár is. Azok a magyarországi várak, amelyeken a XVIII. században nagyobbfokú erősítési munkát végeznek, megkapják az állandó jellegű feljárót, amely a korábbi átépítéseknél még tartalmaz csapóhidat (pl. Siklós), de a későbbieknél már nincs tekintettel a védelmi szempontokra (pl. Tata). A XIX. század elején azután már a védelmi berendezések látszatát is elmellőzik. A felhúzható csapóhidak helyét is valami korszerű áthidalószerkezettel helyettesítik. (Pl. Siklóson vasgerendák közötti téglaboltozattal.) 25
