Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Fahidak
vezetett, és a rómaiak idejében is átkelőhely volt. Az északi oldalon kétfelé ágazott el: nyugati ága Dárdára, a keleti ág pedig Bellyére vezetett (2. kép). Evlia Cselebi török katona, diplomata és író magyarországi utazásai közben naplójába a következőket jegyezte be erről a hídról: „Azután Ibrahim pasa szerdár a 932. Zil Káde hónapban (1526. augusztus) az egész muzulmán sereget a Dráva folyón csapatonként átszállította s néhány ezer rájának szolgálatával 6 nap alatt egy erős fahidat készített, amelyen a magyarországi hadjáratokra a muzulmán csapatok mind keresztül mentek. Mikor Szulejmán szultán a mohácsi csatára menet a hídon keresztülment, császári parancsra a hidat szétvágták, s a hadseregtől így a visszavonulás reményét elvették, valamennyien tehát elszántan harcoltak a mohácsi mezőn és hála Istennek kétszázezer ellenséget megöltek, százezret pedig elfogtak.” Majd a napló más helyén ezeket írja: „Az eszéki híd már a keresztények idejében is megvolt. Utóbb, mikor Szulejmán szultán őfelsége a 932. Zil Káde (1526. augusztus) hónapban Pétervárad és Eszék várakat elfoglalván Mohács mezején csatát vívott, a kivégzett főszerdár Ibrahim pasa egész seregével építette a hidat. Egyik hídfőtől a másikig teljes kétórai út. A Dárdától kiinduló híd ingoványos nádas, zsombékos területen haladt a Dráva partjáig ahol végétért a cölöphíd, majd a folyó felett épített ideiglenes hajóhídon juthatott az ember Eszék városába.” Leírja továbbá, hogy a hídon vámot kellett mindenkinek fizetnie, s hogy a végén csigákkal felhúzható csapóhíd volt. A híd szélessége olyan volt, hogy azon két kocsi kitérhetett egymásnak, s a korlátok mellett gyalogosok jöttek-mentek. A híd hosszát a napló szerint 2 óra járásnak — 6 km-nek — értékelhetjük. Ugyancsak megemlékezik a hídról Edward Brown, az angol király háziorvosa is, Magyarországon és a Balkánon tett utazásáról szóló emlékirataiban a következőképpen: „Az Eszéknél, vagyis a hajdani Mursánál a Dráván és a mocsarakon épített híd körülbelül két mérföld (3,2 km) hosszú, öt tornya van és igen jó karban tartatik. Ivenkint 9 vagy 10 nagy fatörzsből álló cölöpsor támogatja. Gróf Zrínyi Miklós a legutóbbi török háborúban a hídnak egy részét leromboltatta, azonban kissé lejjebb hajóhidat építettek, melyen 1669. szeptemberben mentem át. A törökök nem akarták többé ugyanazon a helyen újjáépíteni, mivel a cölöpöknek vízben levő és tűztől megkímélt részei oly erősen állottak, hogy nem bírták azokat kihúzni. A török hadsereg a hídon jött Magyarországba, a szerencsétlen Lajos király itt szándékozott visszatartani a törököket, kik Szolimán vezetése alatt benyomultak, végre Zrínyi Miklós a legutóbbi háborúban a híd elégetésével meg akarta akadályozni, hogy a Magyarországon harcoló nagyvezér segítséget kaphasson.” A hídról nemrégiben részletes ismertetés jelent meg Molnár József tollából, amely a fentieken túlmenően még más forrásmunkák alapján is közli, hogy a híd feltehetően 1526 tavaszán épülhetett, azt Zrínyi seregei 1664. február 1-én égették fel. A felégetés csak részben sikerült, úgyhogy a törökök a hidat hamarosan helyreállították, azonban új nyomvonalon. Innen származnak az egyes forrásmunkák egymásnak ellentmondó adatai a híd hosszát és nyomvonalát illetően. A korabeli ábrázolásokon is kétféle nyomvonal ismerhető fel, aszerint, hogy a kép mikor készült. 24 2. kép. Az eszéki cölöphíd a XVII. században
