Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Budapest főváros
kössünk össze szorosan egymás mellé, amennyit egy ilyen hídnak egész szélessége megkövetel, pl. 4 ölnyit, s ebben az esetben az ív hátán lenne a közlekedés. Másik esetben pl. 5 egyénenkénti, elegendő széles ívet kell felállítani, s ezeket egymással összekötni, s ebben az esetben ezek között kellene vezetni a húrokon az átkelést. Aláírva: Bernhard Antal sk. az ilyen híd feltalálója, amely híd neve: Bernhard-féle, avagy ordináta-híd.” A leírásból azt olvashatjuk ki, hogy Bernhard vonórudas (vagy vonóláncos) ívhidat akart építeni, amelynek i egyetlen nyílása ívelte volna át a Duna medrét. Ez az elgondolás az akkori idők szemével tekintve kétségtelenül merész, de a műszaki tudományok mai állása i mellett, ha nem is 3%-os, de kb. 20%-os nyílmagasság feltételezésével, nagy anyagpazarlással, de mégis kivitelezhető. A vonórudas ívhíd alapelvében még ma is korszerű, annakidején pedig szinte forradalmi jellegű újításnak volt tekinthető. Vonórudas ívhidak voltak az 1778—1842 között épített erdélyi fahidak és az ún. Maderspach-féle hidak is, amelyeket feltalálójuk 1833— 1837—1842-ben épített. Ha időközben a műszaki tudományok fejlődése átmenetileg háttérbe is szorította ezeket a statikai érzék szülte szerkezeteket, azok később ismét szerephez jutottak, hiszen elegendő, ha Magyarországnak újabb számos ilyen szerkezetű vas' beton áthidalására utalunk. Ki tudja, ha Bernhard meg, kapja az engedélyt vonórudas ívhídjának megépítésére, ha a hídnyílást a reális mértékűre csökkenti (és számos - egyéb ,,ha” mellett a pénzt is meg tudja hozzá szerezni), nem ugrott volna-e Magyarország a hídépítés terén világviszonylatban is azonnal az élre? Mai szemmel nézve mindenesetre sokkal könnyebb feladatnak látszik az elképzelt híd statikai méretezése, mint annak a sok politikai, társadalmi, jogi, országos és helyi stb. nehézségnek a leküzdése, ami annakidején bármely magyar agyból kipattant gondolat érvényrejutása elé tornyosult. Bernhard beadványának elintézése: „Minthogy az egyetlen ívből álló híd terve — mely híd Pest és Buda között épülne — a kebelbeli Építési Igazgatóság tudományos felügyelete alatt beszerzett információ szerint meg nem felelő, a tervet „ad acta” kell helyezni. A Helytartótanácsnak Budán, 1820. február 22-én megtartott üléséről. Hahn Ferdinánd sk.” 7. Pest vármegye tanácsához nyújtja be Duna-híd tervét Campmiller József linzi születésű mérnök 1819. novemberében. Tervének lényege, hogy a boltozatokat hajlított fagerendákból tervezte, ezáltal felszerkezete könnyű súlyú lesz és nem igényel csak kevésszámú — összesen négy — pillért a Duna medrében. Tervét Pest vármegye főmérnökének, Szvoboda Jánosnak bírálata alapján elvetették, de Campmiller nem nyugodott bele a döntésbe és még évekig igyekezett elfogadtatni elgondolását. Lehetséges, hogy nem is annyira műszaki, hanem inkább pénzügyi vagy jogi megfontolások döntötték el itt is az állásfoglalást. A híd ügye még nem volt kellően előkészítve, s a mai idők távlatából ítélve, úgy látszik, mintha a sok jogi, pénzügyi, politikai stb. nehézség beismerése, s azok alapján a javaslat elutasítása bárki részéről nagyon kényelmetlen, apolitikus megnyilatkozás lett volna. Ezért iparkodtak minden áron kimutatni azt, hogy az elutasítás műszaki okokból és nem a közigazgatás tehetetlensége miatt történik. Megállapíthatjuk, hogy a műszaki és építéstudományok akkori állása szerint hajlított fatartókkal, tehát tulajdonképpen faboltozattal lehetett a legnagyobb nyílásokat áthidalni. A vashidak korszakáig azért kétségtelenül ez a hídterv volt műszaki szempontból a legreálisabb, hiszen 1750 évvel korábban Damaszkuszi Apollodorus ókori aldunai hídja is kőpilléres fahíd volt, bár kissé más kivitelben. 8. A vasnak, mint hídépítési anyagnak alkalmazása — különösen a hegesztett (réteges) vas 1820-ban való feltalálása után — rohamosan terjed. Az új irányzat hatására 1820 után már csak vasszerkezetű hídterveket mutattak be a vállalkozók. Időrendben első közülük Ikafalvi Baritz György hadmérnök, később a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki 1823-ban a Dunának függőhíddal való áthidalására tett javaslatot. Álláspontját a Hasznos Mulatságok hasábjain közölte 1824— 17 257
