Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Budapest főváros
1629 között, sajnos tervek nélkül, de igen részletes leírással. Hasonló gondolatot vetett fel 1825-ben Szvobodajános, majd 1828-ban Trattner Károly. Mindhárom tervnek mellőzés volt a sorsa. 9. Abban a körülményben, hogy a jeles francia származású angol mérnök, Brunei, Marc Isambard (az alagútfúrópajzs feltalálója) is készít tervet a Duna áthidalására Buda és Pest között, már Széchenyi keze is benne volt, akinek éleslátása elérkezettnek vélte az időt a híd építésének előkészítésére. Brunei terve 1829-ben készült, ötnyílású függőhíd, a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi irattárában megtalálható. Az ezt követően beadott összes tervek említése meszszire vezetne. A javaslatok száma azt mutatja, hogy a Pest-Buda közötti állandó híd építésének gondolata egyre jobban érlelődik. Pest vármegye pályázatot hirdet a híd megtervezésére, de megvallhatjuk, hogy az eredmény, melyet Győri Sándor és Török Sándor jelentéseiből ismerünk, igen gyenge. A mérnökökön kívül magasrangú katonatisztek, feltalálók, s a híd eszméjétől megszállott laikusok vannak a tervek szerzői között. Két magyar mérnök terve azonban érdekességénél fogva méltó arra, hogy róluk a nagyobb nyilvánosság is tudomást szerezzen. Mindkét terv szerint egyetlen pillér állana a Duna közepén s a fél-fél mederágat a középpillérre és egy-egy parti pillérre erősített láncok, illetve az ezekre felfüggesztett pályaszerkezet hidalná át. 10. Az egyik tervet a fentebb említett Győri Sándor, a későbbi akadémikus készítette 1832-ben. Elgondolásának lényeges eleme, hogy a Dunamedret a híd helyén kissé leszűkíti, amivel a híd hosszát némileg csökkenti. Parti pillérei alacsonyabbak, mint a középpillér, a pályaszín fölötti pillérmagasságuk alig éri el a középpillér harmadát. A vasszerkezet részletkiképzése a Lánchídéra emlékeztet. A terv a Magyar Tudományos Akadémia irattárában megtalálható. 11. Ugyancsak kétnyílású híddal javasolta áthidalni a Dunát Vásárhelyi Pál, korának neves vízimérnöke, aki a Tisza szabályozásának tervével írta be nevét a magyar történelembe. Tervét ellenjavaslatnak szánta a Lánchídnak már akkor előterjesztett hivatalos tervével szemben. Tervéhez ismertetést fűzött, amelyben előadja, hogy a Margitsziget a Duna medrét két mederágra osztja, s e két mederág a sziget alatti szakaszon is kimutatható. A híd helyén tehát középen víz alatti zátonysziget keletkezett, amelynek létezését a mélységmérések is igazolják. Erre a zátonyszigetre kell a pillért helyezni, nem pedig a két mederág középvonalaiba, ahol azok a víz természetes útját akadályoznák. Minthogy az említett zátony a létesítendő pillértől felfelé egészen a Margitszigetig követhető, ide a meder közepén a pillértől a szigetig vezető mólót, illetve járdát lehet építeni. Vásárhelyi tervének másik változata szerint a középpillért ikerpillérként kellene megépíteni a két pillérláb között csapóhíddal, a pillérfejen pedig, ahová lépcsők vezetnének fel, kilátóterasszal, cukrászdával és — mint humorosan megjegyzi — reumával. A csapóhíd kinyitása lehetővé tenné magas árbócú vitorlások áthajózását, amelyek a hídpálya alatt nem férnének el. Ez az utóbbi elképzelése a londoni Tower-híd alapgondolata, amelynek megvalósulását Vásárhelyi terve 57 évvel előzte meg. A tervet Vásárhelyi az Athenaeum 1838. évfolyamában ismertette s arra Czakó Adolf a Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönyének 1895. évfolyamában hívja fel a figyelmet. Vessük fel most a kérdést, hogy vajon van-e okunk sajnálni, hogy e tervek egyike se valósult meg? Kár-e az, hogy nem áll pl. négy kőpillér a Dunában, amelyet kőboltozat hidal át vagy nem áll a Margit-hídéhoz hasonló szerkezet a Lánchíd helyén, amelyet az eredeti hajlított fagerendás ívek helyébe 50—80 év múlva beépítettek? Vagy hiányolja-e valaki Bernhard Antal ormótlan ívét, amelynek záradéka a Lánchíd mai pillérjeinél is magasabbra került volna, ha az állva maradásának csak a legkisebb reményével is akarták volna felépíteni. Mert ilyenféle „eredményeket” könyvelhettünk volna el, ha közigazgatásunk nem olyan kicsinyes, mint amilyen volt, ha az Építési Főigazgatóság nem odázza 258
