Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Budapest főváros
PESTBUDAI HAJÓHÍD A Lánchíd építését megelőzően Pestet és Budát egymással hajóhíd kötötte össze. Egyes krónikásoknak olyan megjegyzései, hogy akár a rómaiak, akár később Zsigmond király korában állandó híd állott volna itt a Dunán, nem bizonyítható állítások, amelyeket semmiféle épületmaradvány vagy ábrázolás nem valószínűsít. Ismert tény, hogy a rómaiak valóban építettek állandó hidat a Dunán, azonban ez a híd a birodalom szempontjából sokkal előnyösebb fekvésű helyen ívelte át a Dunát, éspedig a mai Csernec és Fetislán községek között az Aldunán, ahol a pillérek csonkjai mindmáig meg is maradtak, s alacsony vízálláskor ki-kibukkannak a vízből. Ez a maga idején világraszólóan csodálatos építmény Damascusi Apollodorus műve, Trajanus császár uralkodása idejében, 103-ban épült s Hadrianus visszavonuló hadai rombolták le, mikor a Dunától keletre levő területek feladására kényszerültek..., írja Vásárhelyi Pál „Traján művei az Aldunán” c. 1838- ban megjelent könyvének II. kötetében. Pest és Buda között a rómaiaknak csak hajóhídjuk vagy repülőhídjuk volt, ezt az egymással szemben álló őrtornyokból is következtethetjük, amelyeknek maradványai az Eskü térnél, a Rákospataknál, s több más helyen is a Duna mindkét partján láthatók. Zsigmonb király idejében, 1395-ben „hajóhíd állott Pest és Buda között, melyet azonban a viharok gyakran elszakítottak. Zsigmond ezért kőhidat akart építtetni, melyből a hatalmas alapok a pesti Dunaparton, ott, ahol a Ferdinánd üzletház áll, még a mi időnkben is láthatók voltak...”, írja Carl Patisz 1833-ban megjelent könyvében. A mai Lloyd-palota helyén kiásott romokat tartották XIV. századi régi építménynek. A Lloyd-palota a Dorottya utca 1. sz. telken állott, ahol ma park van. Budapesten hajóhíd létezéséről a XVI. században ugyancsak biztos tudomásunk van. Ezt a török basák egymás közötti levelezéséből, s ezenkívül korabeli ábrázolásokból is megnyugtató bizonyossággal állíthatjuk. Siebmacher 1602-ből származó rézkarca 23 hajón álló hidat ábrázol, amely a pesti bástyafal északi sarokbástyájától indul ki és Budán a dunaparti bástyafal kapuja közelében ér partot. A korabeli útleírások ugyancsak megemlítik a Pest- Buda közötti török kori hajóhidat, amelyek közül az alábbiakat említjük meg: Edward Brown, az angol király háziorvosa (1642—1708) a török megszállás utolsó időszakában utazott keresztül Magyarországon. A következőket írta: „Aki a hajóhidat látta, nem fog többé csodálkozni a roueni és grenoblei hidakon. Pest és Buda között van a legszebb hajóhíd, melyet valaha láttam.” Majd más helyen: „Pest városáról az egész környék Pest megyének neveztetik, ugyanis az egész Magyarország éppen úgy, mint angolország, grófságokra osztatik. Budával igen szép hajóhíd köti össze, melynek hossza mintegy negyed mérföldnyi lehet.” Egy angol mérföld 1608 m, a negyed mérföld 402 m, nagyon jó meghatározás. Majdnem pontosan ennyi a Duna szélessége. Brown e sorait 1669-ben írta. Tollius Jakab duisburgi egyetemi tanár 1687 júniusában Vác felől érkezett Pestre, benyomásait a következő sorokkal foglalta össze: „Midőn a Pest- és Buda között lévő hídhoz értünk, először Pest városába mentünk, mivel az ostrom folytán földig lerombolt Budán aligha találhattunk volna szállást. .. ” Amikor Budát a császári seregek a XVII. század végén visszafoglalták, a hajóhidat is tönkretették, úgyhogy ettől kezdve közel egy évszázadon át csak ún. repülőhíd bonyolította le az egyre erősödő forgalmat a Dunán. Ilyen repülőhidat ábrázol az a Mikoviny Sámuel mérnök rajza után készített rézmetszet, amely Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé Novae” c. krónikájában 1737-ben látott napvilágot. Ezen a rézkarcon a Gellérthegy és a Várhegy látszik, utóbbin a királyi palotával, a Gellérthegyen a Kálvária három hatalmas keresztjével, a két hegy között a sűrűn beépített Tabánnal, amelynek északi végénél hat hajóra szerelt kikötőhíd (úszó móló) nyúlik be a Dunába. Ehhez közelít a két 248
