Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Fahidak
beszerzése körülményes, de alkalmas minőségű agyag található, téglát égetnek a hídépítéshez. A XVIII. és XIX. századot magába foglaló 200 év alatt fahidak, kőhidak és téglahidak egyaránt épültek. Ami a hidakkal szemben támasztott igényeket illeti, az életviszonyok konszolidálódása az emberi létesítményeknek, közöttük a hidaknak is megváltoztatja a jellegét. Az állandóbb jelleg pedig a gyorsabb felépítés lehetőségének szempontját fokozatosan visszaszorítja, ezzel szemben más szempontokat helyez előtérbe. Felmerülnek a karbantartás, a fenntartás, az anyagutánpótlás, a fenntartási anyagszükséglet szempontjai. És ezeknek a szem pontoknak figyelembevétele szembeállítja egymással a fahidat az ugyancsak őseredeti anyaggal építhető kőhíddal. Érdemes e helyen megállapítani, hogy a fának mint építőanyagnak más anyagokkal való felváltása nemcsak a hidak esetében, hanem ugyanúgy más építményeknél (pl. házak, várak) is bekövetkezik. De amikor a várak már mind kőből épülnek, a hidak még mindig fahidak, ami igazolja azt a fentebbi megállapításunkat, hogy a faanyag tulajdonságai milyen nagy mértékben teszik ezt az építőanyagot alkalmassá éppen a hidak építésére. A hídnak előbb az alépítményéből — helyesebben annak egyes szerkezeti elemeiből — szorítja ki a kő a fát. A hídfők, pillérek, szárnyfalak, tehát azok a szerkezetek épülnek kőből, amelyeknél az építőanyag kis fajsúlya nem döntő tényező. Az áthidaló szerkezet esetében érvényesül ugyan a fának minden előnyös tulajdonsága, de végül is innen is kiszorul. Helyét a boltozatok esetében a kő és a tégla, később a beton, gerendák esetében a vas és a vasbeton foglalja el. Ez a folyamat még napjainkban is tart és még mindig elég távolinak tűnik az az időpont, amikor az utolsó fahíd bontását megkezdik. De ma már új fahidakat csak ideiglenes jelleggel, provizóriumként építenek. Azt kell mondanunk, hogy a fahíd a magyarországi viszonyok között közútjainkon már idejét múlta, korszerűtlen. A még meglevő fahidak teherbírása csekély, legtöbbjén ott a súlykorlátozást jelző tábla: 6 tonna vagy 4 tonna. A vasmegyei Ikervár és Sótony közötti hídsoron a megengedett teherbírás már csak 2 tonna, tehát két megrakott szekér sem találkozhatna a hídjain, tehergépkocsi vagy autóbusz pedig jobb, ha elkerüli ezt az egyébként igen esztétikus, Magyarországon szinte egyedülálló fahíd-együttest (I. bővebben a hídleírások között). Jelenleg még fennálló fahídjaink — kevés kivétellel — már a XX. században épültek, de még ha régebbiek lennének is, akkor se hasonlíthatók össze a fennállás időtartama szempontjából a jelen kötetben felsorolt kőhidakkal és téglahidakkal, amelyek általában sokkal régebbiek. A fahidak a középkor évszázadainak voltak szinte egyedüli hidjai, ezért építészettörténeti jelentőségük méltatása nem mellőzhető és a kőhidakkal szemben sem szorítható háttérbe. A régi fahidakat azonban — éppen azért, mert róluk fennálló dokumentumokat nem áll módunkban bemutatni — csak nagy vonásokban, leírások vagy egykorú ábrázolások alapján, illetve — kivételesen — terv alapján és csak nagyon hiányosan tudjuk ismertetni. * * * A rómaiak idejében Magyarország területén a legnevezetesebb hidak a híres római főútvonalakon épültek. Sajnos igen keveset tudunk ezekről a hidakról. Másfél ezer év távlatában ez után kutatni is kilátástalannak látszik, inkább csak valami véletlen hozhat elő esetleg új adatokat a római hídépítők magyarországi tevékenységéről. Annyit tudunk ennek a kornak az adataiból, hogy a Dunán Rajkától Mohácsig nem volt állandó híd. Ennek a negatívumnak ugyan ellentmond az a közhiedelem, hogy Budapesten, Horánynál, Vácnál stb. látható „római hídfők” ma is megvannak, de ezekről a valóban római korból származó építményekről a tudomány megállapította, hogy a révek és a hajóvontató utak őrzése céljára létesített őrtornyok romjai. Római fahíd állt a Dunán Nógrádverőcénél és Aquincumnál, amelyeknek cölöpcsonkjaira a dunai kavicskotrók ráakadtak, (Szendy Károly: Budapest az ókorban c. monográfia II. kötete is utal erre a 749. és 760. oldalakon.) 22
