Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Zala megye
nand köbül leendő építtetését a jelen való közgyülekezetünkben megrendeltük. . . ” A tervet és költségvetést a kiadások engedélyezése végett felterjesztették a Helytartótanácshoz. A helytartótanács a terveket az Országos Építési Igazgatóságnak adta át szakvéleményezésre. Ez a szerv nem találta megfelelőnek a tizenegy nyílású híd tervét, hanem helyette új tervet készített. Az új terv ötnyílású hidat ábrázol, 6 öles nyílásokkal. Ez a nyílásméret tekintélyes, azonban megfelelt az Építési Igazgatóság gyakorlatának. A századforduló után ugyanis egyre többször fordult elő, hogy az Építési Igazgatóság az általa nem megfelelőnek tartott hídtervhez saját mérnökei által „projectált” hídtervet csatolt. Ezek a hídtervek reprezentálják a fejlődést a kisebb gyakorlatú vidéki mesteremberek terveivel szemben. A helytartótanács leirata — pótlások bekérése után — 1826 tavaszán érkezett meg. A közgyűlés tudomásul vette azt és a hídhoz szükséges faragott kövek beszerzése ügyében is intézkedett. „Séllyei Elek Fő Sz. Bíró Urnák utasításul adatván, hogy a híd építtésére szükséges faragott köveket Horváth Országban Póka Antal hiv. földmérő Ur hozzájárulásával Zalalövőre állíttassa. . . ” A hídhoz szükséges terméskövet — a közgyűlés intézkedése szerint — a Tapolcai és Szántói járások fejtették és szállíttatták Zalabérbe, onnan a zalaegerszegi és a kapornaki járásokszállítottákZalaegerszegre, végül onnan a zalalövői járás Zalalövőre. A terméskő szállításának ez a megszervezése kissé bonyolult, de figyelembe kell venni, hogy abban az időben a vármegye részére csekély anyagi eszközök álltak rendelkezésre, ellenben joga volt a vármegyének közmunka-szolgáltatásokat igénybe vennie. A közmunkát pedig valóban helytelen lett volna egyetlen járás lakosságára kiróni, ezért helyesnek kell elfogadnunk azt az intézkedést, amely a kőszállítást ezzel a stafétaszerű rendszerrel szervezte meg, bármilyen furcsának tűnik ez az idők távlatában. A zalalövői járás főszolgabírájának a hídépítéssel kapcsolatban be kellett szereznie a szükséges építőanyagokat és szerszámokat és az építési számadások vezetésére biztost kellett kineveznie.,,. . .Mivel pedig ezen híd épittéséhez a földmérői javallat szerint a fogságban levő rabok is volnának fordittandók,... ” megállapítható, hogy további költségkímélés érdekében a vármegyei börtönök lakóit kívánták a hídépítésnél alkalmazni. A rabok őrzésére a várőrző hajdúkból kirendeltek hat legényt és a többieket a járásokból szedték össze. A rabok élelmezésére naponta 2 font kenyeret és főtt ételt—utóbbit 5 krajcár értékben — állapítottak meg. Az alapozáshoz szükséges faragott követ az építkezéshez a horvátországi Jellovetzből hozták. A hídépítésnél dolgozó Triplot Valentin kőfaragó mester bérbe veszi Markovits Anton Bellában fekvő kőbányáját. A kőfaragókkal a beépített kövek mennyisége szerint számoltak el. A faragott kövek kimutatása 35 oldalra terjed és minden egyes kőről feltünteti a kő beépítésének helyét (pl. szegletkő), hosszát, vastagságát, 1-ső, 2-ik, 3-ik szélességét, a proportiot, a cubicot, végül a kőért a kőfaragót illető járandóságot. A kövek „rend”ekbe voltak foglalva,,,láb”-ankint, minden lábhoz nyolc rend tartozott, az utolsóhoz tizenegy. (A lábak a hídfőket és a pilléreket, a rendek pedig a lerakott kősorokat jelentik.) Az első és utolsó láb kb. 450, a többi 1000—1500 közötti „summával” végződik, amit az egységárral szoroznak. Az utolsó két oldal a visszamaradt faragott köveket sorolja fel. A rabok létszáma 57—74 között ingadozott, az őrök száma 21 volt. A kőművesek munkájának közel 1/3 része az 1827. évre esik, így biztosra lehet venni, hogy a faragottkő alapok lerakása az építési idény végére befejeződött. Az ácsok is jó munkát végezhettek, kis híján a teljes állványozást befejezték. Nagyon valószínű, hogy a boltozatok egy része is elkészült ebben az évben. Minderre a bérjegyzékek elemzése alapján következtethetünk. Az építkezést az 1829. évben az ácsok szeptember 19-én, a kőművesek október 22-én fejezték be. A közgyűlési jegyzőkönyvek nem említik meg a híd elkészültét és nem adnak számot hídavatási ünnepségről sem, 233