Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Zala megye
jogát igazolta, a vármegye mégsem adta át neki a hidat, hanem továbbra is „árendába” adta a vámszedést hároméves időtartamokra. A zalalövöi híd az igényper idején még fahíd volt. Karbantartása erősen terhelte a vármegye pénztárát. Kőhíd építésének gondolata azonban nem vetődött fel. Amikor 1818-ban híre érkezett a királyi udvar átvonulásának, Bajomi földmérő megvizsgálta a híd állapotát és azt nem találta elég biztonságosnak. Ezért azt a javaslatot tette, hogy a hid mellé építsenek kisebb vendéghidat, amelyen a királyi udvar biztonsággal átvonulhat. Jellemző a közigazgatás akkori működésére, hogy a közlekedés és kereskedelem fenntartása érdekében nem sikerült hitelt szerezni a híd karbantartására, ellenben a királyi udvarnak egyszeri átvonulására a közigazgatás hajlandó volt házi pénztárát megterhelni és olyan hidat építeni, amely csupán erre az alkalomra épült, s amelyet a Zala árvize később biztosan elsodor, ha idejében el nem bontják. A kishíd valóban megépült, a királyi udvar átvonult, azonban a bontással nem siettek, a kishidat a kereskedelmi forgalom is igénybe vette. Úgy látszik, a nagyhíd annyira rossz állapotú lehetett, hogy biztonsági okokból kényszerültek erre a megoldásra. Kőhíd építésének terve csak két évvel később vetődött fel, amikor a vármegye közgyűlése elé került egy tizenegynyílású kőhíd terve (278. kép). A tervet a Zalaegerszegi levéltár őrzi. Tudomásunk szerint ez az egyetlen olyan magyar terv, amely ilyen nagy nyílásszámú híd építésére irányult és hatósági tárgyalásra került. A terven Nemthy 1819. január 21. keltezéssel „Anton Póka assessor und Ober Ingenieur des Lobi. Zalader Komitats.”, tehát Póka Antal fő-földmérő aláírása látható, azonban a terv bizonyára csak jóváhagyás végett került a főföldmérő elé, tervezője egy ügyesebb kőművesmester vagy valamely más földmérő is lehetett. A tervezett híd valamennyi nyílása fekvő kosárív, a szokásos módon félbe vágva. Egy öllel a boltvállakalatt a pillérek a nyílások felé 1—1 lábbal kiszélesednek. A nyílások összmérete 29 öl 5 láb, ami abban az időben — nem vitásan — Magyarország leghosszabb kőhídja lett volna, mint ahogyan a későbbi híd is az lett. A vármegye földmérője ugyanakkor alternatív tervet is készített azonos hosszúságú igás fahídra. Utóbbi hatnyílású, mindkét híd szélessége korlátok között mérve 4 öl. A közgyűlés kivitelre a kőhidat választotta annak ellenére, hogy költségelőirányzata 14053 ft 59 kr, közel kétszerese a fahídénak, úgyhogy a kőhíd tervét fogadták el, további intézkedés azonban csak három évvel később történt, amikor a zalalövöi járás főszolgabírája ismét jelentést tett a fahíd rossz állapotáról. Az 1822 októberében előterjesztett jelentés szerint: „...a Zalalövöi Vámos Híd a Zala vizén naprólnapra rosszabb állapotban jutván olly rossz karban vagyon, hogyha újonnan nem építtetik, félő hogy még az idén vagy jövő esztendőn elpusztul és mint hogy Bétstül Olasz Országh felé legnagyobb passus volna és a legterhesebb szekereken járnának azon keresztül, könnyen megtörténhetik, hogy valami szerencsétlenség esik rajta. . . Ezen hídnak újra leendő csináltatása eránt már több ízben is tettem jelentést, de tsak az mondatott, hogy reparáltassék, mennyire lehet, amint is hogy annak fölét reparáltattam is, gerendákat huzattam belé, és pallókat rakatván reá de mivel a lábai, vagyis czövekek már egészen elromlottak, és gyámolókkal volnának erősítve, azok több Esztendőre állandóságot tellyességel nem mutatnak. . . Bátorkodom a fellebb elöl hozott okokbul Zalalövöi Vámos Hídnak Újonnan leendő építtetése érdemében jelentésemet ujjitani hogy ha azt a T. N. Vármegye megrendeli a szükséges fa vagy kő és tégla materiálékat a jövő tavaszig meg lehessen szerezni. Költ Z. Egerszegen, 15 October 1822. Bertalan Pál Fő Szolga Bíró.” A vármegye közgyűlése úgy határozott, hogy a hídnak a főszolgabíró „javallattya szerént a minden további költségeknek megkéméllése tekintetébül ujon-232
