Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Zala megye
a betonozáshoz szükséges adalékanyag beszerzése is nehézségekkel jár. Erdő viszont elég sok van a megyében, így fahíd, sőt faház is elég sok akad. Az osztrák császári pátenssel elrendelt 1832. évi hídösszeírást Zala megye elszabotálta, nem hajtotta végre. A vármegyei közgyűlésen többször tárgyalták az utak és hidak összeírására vonatkozó helytartótanácsi leiratot és mindannyiszor utasították is a vármegye geometráját, hogy készítse el a kívánt kimutatásokat. így formailag nem is kifogásolható a közgyűlés működése. De az eredményt—úgy látszik — nem követelték meg a geometrától s így, a kései kor kutatójának sajnálatára, nem tudjuk áttekinteni a hídügyek akkori állapotát. Az alábbiakban ismertetett hidakra vonatkozó építéstörténeti adatokat — a Veszprém megyéhez csatolt területen levő hidakéval együtt — a Zalaegerszegi Állami Levéltár őrzi. Zalalövő A Körmendről Zalalövőn és Zalabaksán át Jugoszlávia felé vezető 735. sz. főközlekedési útnak az elmúlt századokban a mainál sokkal nagyobb jelentősége volt. A legkönnyebben járható utat jelentette a felső Dunavölgy — Bécs, Pozsony, Sopron — és Olaszország között. Nyomvonala Kőszeg, Szombathely, Körmend, Zalalövő, Muraszerdahely, Csáktornya és Varasd helységeken át vezetett. Az útnak hadászati és kereskedelmi fontosságával már a rómaiak is tisztában voltak, s ezt az utat, amely annakidején Savaria (a mai Szombathely), Arrabona (a mai Győr), Vindobona (a mai Bécs) és az őket övező tartományok felé vezetett, kiépítették és fenntartották. A római útnak pontos nyomvonala még ma is több helyen megállapítható. 277. kép. Ötnyílású ,,rabok hídja” Zalalövő 230
