Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Vas megye
körözvényben figyelmeztetni a kőhidak háttöltéseinek gondozására, ami mutatja, hogy a kőhidak nemcsak elszigetelten, hanem kiterjedten épültek szerte a megyében. Az erre vonatkozó közgyűlési határozatból a következőket idézzük: „Járásbéli Sz. Bíró Uraknak meghagyatik, hogy minekutánna a keő hidaknak boltozattyai főképp azon okbul, hogy a fövénynek arrul való lefogytával ismét meg nem hordatnak, időnek előtt megrongáltatni tapasztaltadénak, ezen tekintetbül Helységeiknek az vármegye Azon Rendelését, melly szerént minden Helység a kebelében lévő hidakra és azok pártázattyaira szorgos gonddal lenni tartozik, újabban emlékezetjekben hozni, és a kebelében találtató Hidaknak boltozattyait azok által, habár azok más Helységek által csinálandó úton volnának is, a szükséges fövény lefogyásával nyomban fövénnyel meghordatni el ne mulasszuk.” Nagyon érdekes a Rába kártételeivel kapcsolatosan a Helytartótanácshoz 1815-ben intézett jelentés is, amely ugyancsak kőhidakról és Várkesző község területén végzett munkákról szól. A jelentés felrója a Rába túlpartján Sopron megye által el nem végzett átmetszéseket, holott az a veszély elhárításának legcélszerűbb módja. Ez idő szerint ösztörük felállítása folyik, amely „ösztörük által a’ sóó hordó út és azon lévő kőhidak, amelyek az előbbi árvizek alkalmatosságával az ösztörük nem léte miatt eldöntetvén, azok föl építése a házi pénztárnak nevezetes költségében került, már most a legnagyobb veszedelemtül megmentettek.” Az utak és a hidak építését és fenntartását a vármegye közgyűlése nem tárgyalta esetenként, hanem csak elvi síkon. Az érdemi ügyeket — minden valószínűség szerint — közvetlenül valamelyik megyei hivatali szerv intézte. Ez a szerv lehetett az alispáni hivatal vagy esetleg — bár ez nem valószínű — a mérnöki vagy a számvevői hivatal. Ebben a körülményben kell annak okát keresni, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvekben nagyon kevés utalás van hidakra és az sem az építkezések végrehajtásával kapcsolatos. Hegyfalu A Sopronból Sárváron át Jánosházára vezető 84. sz. főközlekedési út Tompaládony és Hegyfalu között keresztezi a Répcét. Ismeretes, hogy a Répce völgye igen lapos és abban a vízfolyás főmedre csak azóta ágyazódott be, amióta a múlt században végzett átvágásokkal a víz lefolyását sikerült meggyorsítani. De még így is gyakran kiléphet medréből a víz és elöntheti a széles árterületeket. Az említett főközlekedési út haránt vágja az árterületet, s ezért — a vízlefolyás megkönnyítésére — az út töltését a főmeder hídján kívül még öt hídból álló hídsor szakítja meg. Ez a hídsor előbb két kétnyílású, ezt követően két háromnyílású, végül még egy kétnyílású hídból áll. A nyílások másfél öltől két ölig terjedő méretűek, a homlokfalak, mellvédek stb. kiképzése olyannyira egységes, hogy a kiképzésből arra lehet következtetni, hogy a hidakat vagy egyszerre, vagy folyamatosan egymásután építették (224—225. kép). A hidak anyaga tégla, a boltvállaktól lefelé faragott kő. A téglák mérete 29 cm, a mellvédek másfél tégla vastagok, a boltozatok ívei ugyancsak. Ez utóbbi körülmény folytán a boltozatok teherbírása alatta marad a szükségesnek, a hidakon csak 6 tonnánál könnyebb járművek közlekedhetnek. Az egyik mellvédfalnak jármű okozta erőszakos rongálása felszínre hozta a beépített téglák jelzéseit. Ezek a jelzések H I vagy I H betűket, továbbá S betűvel átütött H betűt tartalmaznak. A hidak kifogástalan állapotban vannak. A homlokzatok vakoltak, a mellvédek felső felületei is a gondos karbantartást bizonyítják. A kerékvetőként működő alacsony falaknak azonban a túl keskeny hídpálya miatt a járművek nekihajtanak, s azt kikoptatják. Ilyenfajta rongálódás látszik mindazokon a hidakon, amelyeken a pálya kanyarulatot ír le. 198
