Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Szabolcs-Szatmár megye - Szolnok megye
elfolyni, meghágja a töltést és lehetetlenné teszi a biztonságos közlekedést. A Jász-Kun kerületek gyűlése még a felterjesztés vétele előtt — 1804. február 20-án — tárgyalta Illési János Nagy-Kun kerületi kapitány jelentését, amely szerint......a rendkívül nagy árvizek az ország utján való járást annyira elzárták, hogy Kardszagrul Nádudvarra a postát sem lehetett küldeni...” Megemlítette, hogy ezekről a körülményekről a karcagi postaállomás is hivatalosan jelentést tett. Alighanem a postaállomás jelentése a főpostamester útján a Helytartótanácshoz kerülhetett, amely 1804. február 28-án leírt a Jász-Kun kerületek gyűléséhez, hogy a megrongált utat helyezzék jó karba. A sok helyről jelentkező panasz orvoslást kívánt, a közlekedés helyreállítása országos érdek volt. Cselekedni kellett. A Jász-Kun kerületek gyűlése tudomásul vette Illési János kerületi kapitány és Dóka Márton esküdtnek a közlekedés azonnali helyreállítása érdekében tett intézkedéseit, de ,,.. .annak megvizsgálására, hogy hol és micsodás hídnak építése fog kivántattni...” nevezetteket a Districtualis Földmérővel együtt javaslattételre felszólították és kiküldték. Ebben az időben a kerület földmérői hivatalát a neves mérnök Bedekovics Lőrinc látta el. Az ő feladata volt tehát javaslatot tenni az árvíz által okozott bajok végleges elhárítására. Bedekovics igen rövid idő alatt elkészítette javaslatát, amely nem is egész egy hónap múlva már a kerületek gyűlése előtt volt. A Jász-Kun kerületek gyűlése 1804. március 14-én úgy határozott, hogy.......a Zádoron építendő hídnak Delineatioját és Kölcségek feltételét...” a nádorhoz felterjeszti és kéri a költségek kifizetésének engedélyezését. Alig egy hónap múlva — ami még a mai világban is meglepően rövid időszak arra, hogy központi hivataltól válasz érkezzék — megjött a nádori engedély. „A Felséges Herczeg a Kardszagi határban a Zádoron építendő kőhidra a Nagy-Kun Parti Cassából 3486 F 33 és fél kr kölcséget az ide vissza zárt és az Aedilis 218. kép. A karcagi Zádor-híd pályája kerékvecőkkel, mellvéddel Directio által megállított projectum szerint megengedni méltóztatik... ” A mellékletként jelzett tervek azonban nem voltak az iratok mellett, így ma már nem lehet megállapítani, hogy az eredeti terv vajon Bedekovics Lőrinc saját keze munkája-e, vagy sem. A költségösszeállítás sincs meg, csupán a végösszege ismeretes a fent idézett iratokból. A körülményekből azonban valószínűnek látszik, hogy mindkettőt a „District Geometra” saját maga készítette. Ugyanazon (1804.) év június 14-én Illési János kapitány jelentést tett a kerületi gyűlésnek arról, hogy a hídhoz szükséges köveknek Tokajtól Karcagig való szállítása szekereken „mintegy lehetetlen”, ezért arra kérte a gyűlést, forduljon felterjesztéssel a kir. kamarához, hogy 2000 szál fenyőt bocsásson rendelkezésre azért, hogy azokból tutajt alkotva a kövek Tokajtól Abádig leúsztathatók legyenek. A felterjesztést a gyűlés június 28-án a kamarának elküldte. A kamara válasza, amely sajnos elutasító volt, nem sokáig váratott magára, július 18-án megérkezett. Ebben a kamara a készlet csekély voltára hivatkozva megtagadta a 2000 szálfa kiadását, helyette,,. . .azjavasoltatik: hogy e végre hajó szereztessen ...” A kamarának ezzel a tanácsával nyilván nem. mehetett sokra a hídépítésért felelős Varró János esküdt. Abban 189
